Sherlock Holmes Játék 3.

Sziasztok kedves Nyomozók!

Mivel Sherlock nem ellenzi, hogy én is adjak fel feladványokat és olyan szép megoldásokat olvasok, hogy élvezet veletek tölteni az időt; hoztam egy új fejtörőt. Az eset velünk történt még tavaly, ám igazából csak a rendelőmben estek le számomra a dolgok, miután újra átgondoltam az egészet.



Mrs. Hudson születésnapja alkalmából ajándékot kerestem egy katalógusban. Konyhai felszereléseket böngésztem, mikor Sherlock belépett a nappaliba s kíváncsian megleste mit tevékenykedek.
- Az a pudingos tál remek. Rendelj egyet! Kiválóan lehet benne agyat tárolni.
- Én Mrs. Hudson számára keresek ajándékot. Közeleg a születésnapja.
- Már megint? Túlzásba viszi. Vegyél valamit majd átadjuk.
- Sherlock! Egyszer segíthetnél ebben. Most melód sincs, igazán ráérsz.
- Pénztárca. Nagyon elnyűtt már a bukszája. Szinte már minden kiesik belőle mégsem cseréli le. Biztos valami szentimentális érzelmi ragaszkodás. Vegyél neki ugyanolyat!
- Pénztárca? Ez jó ötlet. Akkor Mrs. Bredy boltjába kell mennünk. Ott minden van, Mrs. Hudson is odajár.
- Mennünk? Inkább menned. Én tippet adtam, te vásárolsz.
- Nem Sherlock! Gyere velem! Úgysincs dolgod, most nem úszhatod meg.
- De...
- Semmi kifogás. Most nem engedek. Jó tesz ha végre kimozdulsz itthonról. Öltözz!


Egy óra múlva Mrs. Bredy üzletébe léptünk. Tiszta, előkelő üzlet és minden női dolog megkapható benne ami csak kell. Kosár nélkül kényelmesen nézelődhet az ember. Mrs. Bredy pedig az egyik legkedvesebb páciensem, aki rendkívül ügyesen vezeti elegáns boltját. Épp egy csinos szőke hajú nőt szolgált ki, aki megvett egy mutatós bundát. Majd a szőkeség elragadtatva mondta:
- Jaj, nem tudok innen szabadulni. Annyi szép dolog van itt. Pénztárcák, kesztyűk! Észre se vettem őket az előbb. Körülnézek még.
- Megvárlak kint. Rágyújtok. - közölte Sherlock, de elkaptam a karját.
- Nikotin tapaszt tettél fel mielőtt eljöttünk. Különben is le akarsz szokni. Maradsz! Gyere ott vannak a pénztárcák!
Egy pulthoz léptünk, ahol már ott állt a szép hölgy. A pult teteje finom szövettel volt letakarva és rengeteg pénztárca sorakozott rajta.
- Ez jó lesz. Menjünk! - kapta fel Sherlock az első kezére esőt.
- Mrs. Hudsoné nem ilyen. Lilát használ és nagyobbat.
- Örüljön, hogy ez van. - morgott barátom, aztán rátekintett a pénztárca cipzár fogantyújára kötött árcímkére - Ezért már egy laboratóriumot vehetnék! Mit tud ez ennyiért? - kinyitotta a pénztartót - Semmit. Egy zsebes, még csak nem is praktikus. Vegyél inkább virágot! Olcsóbb.
- Születésnapra illik komolyabb dolgot adni. A pénztárcát sokáig használná. Magad mondtad, hogy fontos neki, kedveli.
Sherlock rosszkedvűen visszahelyezte a sebtiben kinézett ajándékát, majd ingerülten a bolt másik sarkába vonult. Sóhajtottam. Végül lassan utána mentem, mert éreztem mélabú nyomasztja:
- Sherlock! Kérlek!... Csak ezt az egyet! Amint végzünk megyünk haza.
- Otthon se jó. Nincs munkám. Adj, adj valamit! Valami izgalmat!
- Rendben. Sok pénztárca között kibökheted melyik olyan mint Mrs. Hudsoné. Tekintsd rejtélynek!
- Harmadik sor. Balról a második.
- Micsoda?
- Az volt olyan. Na, ebben semmi izgalom.
- De ha láttad, hogy az olyan miért vittél volna másikat?
- Mert az közelebb volt, és húznék innen. Itt majdnem minden fodros meg rózsaszín.
- Nem tarthatnak mindenütt koponyákat Sherlock.
- Hát, ronda világban is élünk emiatt. Fodrok, csipkék, brrr.... Miért van Mrs. Hudsonnak annyi születésnapja? Meg minek ünnepi? Nem is vág föl velük. Ha a korát kérdik úgyis 20 évet letagad.
- Csak tízet csal le, de ő egy remek asszony. Megérdemel egy kis törődést.
- Megérdemel egy kis törődést. Törődést. - mondta gúnyosan barátom. - Minek akarnak az emberek törődést?
- Ne csináld! Az a kis nő annyi mindenben segít, szebbé varázsolja napjainkat. Azon kevesek közé tartozik akikre mindig számíthatunk.
- Persze. Kell az ajándék, de miért nekem kell beszerezni?
- Meglátod örülni fog neki, hogy te is segítettél. Különben is egy évben csak egyszer van Mrs. Hudsonnak születésnapja. Kibírsz ennyit.
- Ha kitalálod, hogy készítsek tortát is ölni fogok. - bosszankodott tovább.
- Azt már rendeltem. Nyugi! Ve....
Ekkor Mr. Switch hangját hallottuk meg:
- Ugye kisasszony nem akar fizetés nélkül távozni?
- Mégis mit képzel! - csattant fel a csinos nő.
- Van egy pénztárca az Ön zsebében. - jelentette ki Switch a biztonsági őr, majd valóban elő is bányászott a hölgy kabátjából egyet.
- George! Biztos vagy benne, hogy az nem a hölggyé? - kérdezte Mrs. Bredy.
- Igen. Láttam amikor zsebre vágta, de nem szólhattam addig amíg fizetés nélkül ki nem próbált menni vele.
- Ez félreértés. Egyszerűen csak zsebre tettem, mert nem volt elég hely. Fizettem volna, csak kesztyűt is próbáltam és elfeledtem. Nézze itt a szatyrom! Az előbb fizettem ki egy drága bundát! Gondolja nem telne nekem pénztárcára?
- Nézze! Nem végig figyeltem magát, mert lestem az urakat is, de azt jól láttam ahogy eltette, és a zsebéből vettem elő. - Switch kinyitotta a pénztárcát. Nem volt benne pénz vagy okmány, a zsebéből az árcetlit vette ki és emelte fel jó magasra.
- Akkor is félreértés. Nézze ott a kesztyűs pult! Kesztyűt próbáltam.
- Igen azt láttam.
- Na, hát... ugye! Maga is látta. Megnéztem a pénztárcákat. Ez tetszett, fizetni akartam. Csak aztán azt a barna kesztyűt is próbáltam. Beláthatja ahhoz két kéz kell. A bundás szatyorba nem akartam a pénztárcát tenni, a földre se tehetem. A kesztyűs meg a pénztárcás pulton alig van hely. Minden áruval zsúfolt, ezért a zsebem maradt. A kesztyűt is megvettem volna. Olyan szép, ment volna az egyik táskámhoz, de sajnos kicsi lett. Annyira elszomorított, hogy nem volt megfelelő... már úgy beleéltem magam, és csalódottságomban kiment a pénztárca a fejemből. Mrs. Bredy ugye nem hiszi, hogy loptam volna. Régóta jó vevője vagyok vagy nem?
Megpróbáltam szegény segítségére sietni:
- A biztonsági kamerák felvételei talán tisztázhatnák a hölgyet, hogy tényleg próbált-e kesztyűt. - vetettem fel.
- Amiket a plafonon lát igazából nem működnek, de ezt nem szoktuk reklámozni. - felelte Bredy asszony.
- Próbáltam. Azt a kesztyűt ott. - szólt a szépség és rámutatott egy barna példányra.
- Igen, felvette. Nekem nem a próbálással van a bajom, hanem a fizetés nélküli távozással. - erősködött a biztonsági őr.
- Félreérti. Mondom ez egy szörnyen kellemetlen helyzet. Véletlenül keveredtem bele, ha tudtam volna, hogy ilyen baj lesz esküszöm előbb nézek kesztyűt és utána pénztárcát. Olyan szégyen ez nekem. Jaj!
- George! Hagyjuk ezt! Nyilván félreértés volt. Ugye fizeti a pénztárcát kedves? - kérdezte Mrs. Bredy.
- Igen. Természetesen. - felelte mosolyogva a szép nő. - Elnézést a kellemetlenségért.
- Na, szent a béke. - sóhajtottam fel elégedetten.
- John! Téged csak az a szép nő nem ver át aki nem akar. - mordult ki sarkából Sherlock. - George! Tegyen feljelentést! A hölgy lopott.
- Mégis? én, hogy?.. egy félreértés volt. A rendőrök is meg fogják érteni. Méregdrága bundát vettem, jómódban élek. Nem szorulok lopásra.... Meg... Mégis, mégis hogy képzeli? Nem is ismer engem, csak gyanúsít. Ez csak egy szerencsétlen szituáció. Ma valamiért szörnyű napom van, olyan történt velem amit nem akartam.
- Tudom mit mondok. A rendőrség nem fog magának hinni. - vágott vissza Sherlock.
Ekkor megszólalt a csipogóm és sürgős esethez hívtak. Gyorsan meghagytam Sherlocknak, hogy Mrs. Hudsonnak vegye meg a megfelelő pénztárcát és indulnom kellett. A betegem ellátása után volt időm morfondírozni az eseten. Ma már tudom mi lett Sherlocknak gyanús. Ti tudjátok?

Szép napot kíván: John

Emailen kaptam:

Kedves Mr. Sherlock Holmes!

A nevem Jean-Paul Poncelet. 22 éves vagyok. Párizsban van egy kis hentes üzletem. Mindig fizikai munkát végeztem, így nem vagyok olvasott. Levelemet feleségem fordítja le angolra. Szeretnénk ha segítene.

Két hónapja angliai kirándulásunk során egy iskola romjainál ültünk le uzsonnázni. Kisfiúnk Gustave kiásott a földből egy faládát, benne egy régi papírosra leltünk. A következő volt ráírva:


Kedves Barátnőm!

Köszönöm kedves leveled melyben felőlem érdeklődsz.

Mária halála óta nem tudok aludni. Még mindig rossz érzéseim vannak a történtek miatt. Mily kegyetlen a sors, hogy ilyen csapást mért ránk! Szeretett Angliánkban már jó lenne ha elsimulnának a harcok a katolikus és protestáns hívők között. Gyakran kérem Istentől hozzon békét az alattvalók szívébe! Nem voltam jelen a kivégzésen. Utólag értesültem róla, hogy mind a háromszáz meghívott részt vett az eseményen, melyre Mária csinos fehér ruhába vonult be, azt szimbolizálva milyen ártatlan. A beszámolók szerint ügyetlen volt a hóhér és többször kellett lesújtania, hogy kivégezze Máriát. Parancsomra a fogsága során nála lévő személyes használati tárgyait lányai megkapták, a családtagok pedig leróhatták tiszteletüket. Olyan hírek jutottak el hozzám, hogy kivégzése óta Máriát mártíként emlegetik. Csak abban bízhatok idővel lecsitulnak az indulatok és a megosztott nép képes lesz egységesen haladni az összefogás útján.

Drága barátnőm! Küldök néhány érdekes olvasmányt. Remélem örömöd telik majd a könyvekben. Úgy hiszem az egyik különösen kedves lesz szívednek, így furdal a kíváncsiság tényleg így lesz-e. Kérlek majd írd meg melyik történetben mi tetszett és mi nem! Várom megtisztelő válaszod.

Baráti öleléssel: I. Erzsébet királynő

(Angolul ez Elizabeth I. Regina)


Borítékot vagy pecsétet nem találtunk a levél körül. Csak valami piros port. Talán a pecsét maradványai? Az a helyzet ha eredeti a levél és sokat ér nagyon jól jönne az érte kapott pénz a családom számára, mert két hete leégett a nővérem háza, így lenne mire fordítani az összeget. Viszont nem merem becsüsnek megmutatni az iratot. Itt Párizsban sok a szélhámos. Mi van ha azt mondják nem ér semmit, és utána kirabolnak, vagy jóval kevesebbet kínálnának mint amit ér. Nem szeretnék rossz üzletet kötni. Amennyiben hamis a levél nem szeretnék honfitársaim előtt szégyenkezni tudatlanságom miatt. Feleségem szerint a Sherlock Holmes tisztessége messze földön híres. Ezért bízunk segítő válaszában.


Szívélyes üdvözlettel: Jean-Paul Poncelet

A levél hamis több okból. Talán egy diák fiktív levele.

Esetszám: 53.
Tárgy: I. Erzsébet levele

SH.

Email üzenet:

Tisztelt Mr. Sherlock Holmes!

Azt mondják maga mindenre rájön. Egyszer egy szörnyű átverés áldozata lettem. Egy középvállalkozás vezetője vagyok. Úgy éreztem egy nap rám mosolygott a szerencse mikor az a cég ami hivatásom piacvezető vállalkozása telefonon jelentkezett nálam. Mr. Andrew Snooz ügyvezető igazgató keresett. Azt mondta hallottak cégem kisvállalkozásból középvállalkozásba való fejlődéséről, nagyon ígéretesnek vélték üzletem jövőjét. Mr. Snoozzal időpontot beszéltünk meg és elutaztam vállalatának székhelyére. Ez egy másik városban lévő hatalmas irodaépület. Az intézmény előtt egy szobor formájában láttam a vállalat emblémáját és később a falakon is felbukkant a piacvezető cég jellegzetes logója. A portás udvariasan fogadott és azt mondta lát a listán, Mr. Snooz már vár engem, a hetedik emeletre kell mennem. A hetedik emeleten egy recepciós pultnál lévő kedves hölgy is megerősítette, hogy Mr. Snooz vár engem, majd egy nagy tárgyalóterembe vezetett. Nem kellett sokat várnom és tárgyalópartnerem is megjelent két másik ügyvezető igazgatóval. (Volt egy mutatós titkárnő is aki kávét, ásványvízet és üdítőket hozott.) Mr. Snooz és emberei dícsérték a cégemet. Azt mondták szakmai kapcsolatot szeretnének kialakítani velem. Elmondták, hogy kedvező ingatlanokra és piaci lehetőségekre vannak kilátások egy ázsiai országban. Azt ígérték ha befektetek 5 millió dollárt a várható órási haszonból 17%-os részesedést kaphatok. A tőkém megtérülését két év múlva igérték. Megkérdeztem miért van szükségük pénzre, hisz ez egy óriási multicég. Azt mondták a gazdasági válság miatt sok tőkéjük ingatlanban, eszközökben vagy még fel nem bontható befektetésekben van. Ráadásul az ázsiai országban sok pénzt fizettek ki, hogy megvegyék a működéshez szükséges engedélyeket, felszereléseket. Munkarőt toboroztak, vannak rezsiköltségek és a munkaerőt is fizetni kell. Tehát a kiadások most elég sokba kerültek a cégnek. Mutattak grafikonokat piaci elemzésekkel, amik nagyon meggyőzőek voltak. 5 millió dollár azonban nagyon sok így megkértem őket másnap térjünk vissza a dologra. Maga Mr. Snooz kisért ki, búcsúzáskor névjegykártyát is kaptam tőle a privát telefonszámával. Másnapra igen jónak láttam a helyzetet és megbeszéltük a következő nap szerződést kötünk. Ekkor a három tárgyalópartnerem mellé két ügyvéd is csatlakozott a cég jogi osztályáról. Megkötöttük a szerződést. Az említett összeget pedig rendelkezésükre bocsájtottam.

A következő két évben Mr. Snooz havonta felhívott engem 28-án és biztató adatokat mondott az ázsai befektetésről. Egyedül csak az utolsó hónapban nem jelentkezett. Vártam egy kis ideig, majd felkerestem a céget és megtudtam, hogy nincs náluk Mr. Snooz nevű alkalmazott, nemhogy bármilyen vezető pozícióban lévő ember. Tehát az öt milkómat pofátlanul kicsalták.

A rendőrség később megmondta miként juthattam be gond nélkül a csalókkal együtt a multicég irodaépületébe tárgyalni. Igazság szerint nem kétlem, hogy hamar tudja rá a választ, inkább csak azért írom le, mert tudom bizonyos eseteit közzéteszi a világhálón. Hátha a történetem csak egy embernek segít, hogy ne ejtsék így át az nekem némi elégtételt jelentene. Kérem nevemet ne közölje és hivatásomat se! Köszönöm.



Tudnivalók:

A piacvezető multicég létezik, a székhelynek használt irodaháza is. Befektetőnk a csalókkal együtt valóban ott volt tárgyalni.

Csalók: 5 férfi (3 igazgató és 2 ügyvéd) + 1 nő (titkárnő)

Figyelem: Nem volt a csalásban: a portás meg a recepciós hölgy.

Hogy tárgyalhattak békésen az épületben?

Esetszám: 54.

Tárgy: Iroda

SH.