Sherlock Holmes Játék 6.

Vérdíj917 - ez a Godzilla új jelszava

Sziasztok kedves Ügynökök!

Régen volt módom jelezni felétek az eseményeket, de számos dolog történt. Egyik este arra keltem, hogy Sherlock ordítozását hallom és meztelenül találtam rá az utcán a kapunk előtt. (Igen, ő nem visel alsógatyát, vagyis nem mindig.) Kezében véres kés volt és előtte Jim Moriarty holtteste. Beráncigáltam az otthonunkba és hívtam Mycroftot. A nagy testvér hamar intézkedett otthonunk, a hulla és az utca dolgában. Kiderült, hogy a holttest nem plasztikázott. Ez engem sokkolt, mivel tudom milyen őrült és halálos köztük a játék, de, hogy Sherlock gyilkolna, főleg ilyen zavarba ejtő körülmények között azt valahogy sose feltételeztem volna. Nem is mertem hinni, inkább csak magam megnyugtatására kérdeztem meg, mikor barátom elméje ismét kitisztult:

- Ugye nem...?
- Fenét! Nem Jim volt. Egy ikertestvér. De ez is útban volt, átbuktam rajta. - morgott rám indulatosan.
- Gondolod, hogy volt neki egy és feláldozta? - rökönyödtem meg.
- Bizony. "Sherlock Holmes és a selyemharisnya esete", nem ismered? A gyilkosnak ikertestvére volt.
- De mégis a saját testvérét...
- Mit számít neki az élet?! Én már "meghaltam" egyszer a tetőről ugorva, miután "fejbe lőtte magát". Aztán újra halni kellett. Lelőtted a viaszbábom John, hisz új trükk kellett. Neki sem volt elég a régi agyloccsantás, utcára került a tesó kihűlve.
- Szép dolog, hogy annyiszor "haltok meg" ahányszor más a zokniját cseréli. - korholtam, ám fel se vette:
- Ha nem te találsz meg John és Mycroft nem intézkedik zárkába kerülök. Ördögi terv, persze kétségem sincs afelől van más ötlet is a tarsolyában. Nem húztuk keresztül a számításait.
- A halhatatlanok...
- Ezt a pókert még nem értem, fogalmam sincs mik a szabályai. Annyit gondolkodok rajta és rá kell jönnöm a lapok mit takarnak, mi a tétje a játszmának. Valamit nem tudok. Mi a fene kerüli el a figyelmem? Azt hittem ismerem Jimet, de úgy látszik mégsem vagyok eléggé ő, vagy... Talán ha újra Jim kezére adnám magam.
- Még mit nem Sherlock! Eszedbe se jusson! A Parancsnokkal semmire se mentél, bár az indokait már jobban értjük, de legalább találtál egy tudós segítőt és Jim a vérdíj miatt már neked üzen és nem a neved mocskolja nagy nyilvánosság előtt. Ez is valami, nem kell megint valami őrültséget elkövetni. Lehet pont arra számít, hogy újra hozzá fordulsz.
- Ha nem lennének az emberei, meg a fegyverek. Csak egyszer lennénk ketten, szemtől-szemben esküszöm habozás nélkül a halálba taszítanám, hogy megtisztítsam tőle társadalmunkat.
- Az Mycroftnak és az embereinek se sikerült. A kihallgatásokon se tört meg. Alacsonyabb nálad, de egy őrültnek nagy a fizikai ereje. Sose becsüld le mire képe...
- Mi a fenét mondtál?
- Talán kezded lebecsülni őt.
- Nem teszem.... Előtte.
- Hogy Mycroft se tudott vele mit csinálni.
- Nem-nem.. aztán.
- Moriarty a kihallgatáson se tört meg.
- Megállj! Jim Mycroft kezében volt valamikor?
- Igen?... azt... Azt hittem tudtad. Mycroft mesélte nekem egyszer a Diogenes Clubban, hogy Jim kihallgatások során sem tört meg.
- Honnan tudnám? Mycroft az alkuról se mond konkrétumot. Mindig azt hittem semleges terepen tárgyaltak, de kihallgatás. Hm, legalább új adat! Igen, ezzel kezdeni kell valamit.
- Mit?
- Jim nem Al Capone, ha elkapják annak oka van. Hol volt rabságban?
Itt mondtam a titkos katonai bázis helyét, amit nem lenne könnyű magyarra fordítani nevezzünk ezért Ördögkatlannak. Mycroft hamarosan hívást kapott...

A folytatás az lett, hogy Sherlock bevonult velem ebbe a "bizonyos veszélyes elemek" számára bolondokházaként is funkcionáló intézetbe. Átvizsgálta Moriarty celláját, majd megnézte a videó felvételeket. Aztán megtekintette a felvételeket az udvarról. Mert még az ilyen elvetemült bűnözőknek is jár néha 1-1 óra levegőzni a szabad ég alatt egy betonépületekkel teljesen körülhatárolt udvaron. A rabok egyenként vehetik igénybe ezt a zord helyet, és általában tornázással töltik az időt. Jim unottan állt ide oda, meg a két kamerának mutogatott be időnként illetlen dolgokat. Négyszer ásított, egyszer tarkót vakart. Nyújtó gyakorlatokat végzett, meg (egyik) térdét a falhoz nyomva bekötötte a cipőfűzőjét. Barátom ekkor pattant fel a biztonsági pult mellől és megkérdezte hol van az udvar. Egy őr készséggel odavezetett minket. Sherlock gyorsan felmérte merre vannak a kamerák, majd a "cipőfűzős sarokba" ment. Leguggolt, ám cipője helyett finoman a falat tapogatta. Én mellette voltam, de úgy vélem mozdulatai az ezt a sarkot hátunk mögött vevő kamerának tűnhetett cipőfűzésnek. Az oldalsónak meg talán a falhoz nyomott térd és a kézmozdulatok miatt nem volt Moriarty gyanús. Nem kellett sokat tapogatózni, mert hamar észrevettünk egy kicsi lyukat a falon. Sherlock kikapott a zsebéből egy apró Led lámpát, fogászati tükröt és lehasalt a földre, majd a tükörkével benézett.
- Üres, ahogy sejtettem. Ide sok minden befér. Microchip, kisebb pendrive. Valamit kivitt.
- De hogyan? Olyan alaposan átvizsgáltak minket is mikor bejöttünk.
- Kifelé könnyebb az út. Végezünk. - pattant fel.
Mikor elhagytuk az Ördögkatlant megszólalt:
- Hadipari titkok. Ha szerencsénk van a Parancsnoktól vagy valakitől aki azóta már Jimnek dolgozik, ha rosszabb a helyzet Mycroft emberei között még mindig van tégla... Mi jutott ki? Mi van ha Mycroft se tudja? És ha miatta Mycroftnak nincs előnye?.... De ha nem volt.. Akkor Jim miért...? Az ördögbe!

Most ezekről tudok beszámolni. Meg arról, hogy ismét egyedül tengetem a napjaimat, ugyanis a kedvesem elhagyott. Sherlock szervezett nekünk egy "kibékülős randit", ami katasztrófa volt, de úgy vélem ő sosem kedvelte a barátnőimet. Néha úgy érzem Mrs. Hudson az egyetlen nő tartósan az életemben. Végül is reggelit is kapok tőle, még ha nem is hozza nekem az ágyba.

Na, jobb időket Mindenkinek!

Üdvözlettel: John