Sherlock Holmes Játék 12.

Miamanórobbant04 - a Godzilla új jelszava

Kedves Nyomozók!

Le vagyok kicsit maradva az események jegyzésével. Nagyon szégyenlem magam, mert fontos dolgok történtek, de nemrég gyógyultam fel a tüdőgyulladásomból és munkahelyemen is sok a teendőm.

Mikor bejegyzem ezt a fórumra már szerda reggel van, de az igazsághoz hozzátartozik az esemény amit leírok aznap reggel történt mikor Sherlock Holmes végre hazatért azután, hogy Jim Moriarty magával vitte. Lazán ledobta magát a díványra, még kabátját és sálját se vette le.

- Ki volt? Ki hozott ki? - kérdezte.
- Fogalmam sincs, én annyira belebonyolódtam a feladványba, hogy az eszméletlen. Volt még időnk és úgy döntöttem alszom egyet.
- Igen az bölcs döntés. Nekem is kéne, de nem fogok. Laptop?
Kérésére odaadtam és később rövid mosollyal az arcán nyugtázta:
- Itt van. Trixi rájött Cedric a ládáért teper.
- Hát, ha ez volt a megfejtés én örülök.
- Nem Godzillázott. Most nem volt baj, de legközelebb szólni kell neki... A mindenségit! Mycroft alaposan megizzasztott.
- És Moriarty?
- Ő is átment. Fárasztó est volt. Viszont nem unatkoztam.
- Én ezt örömmel hallom, akkor nem drogozol.
- Leszoktattál róla a játékosokkal. Élvezetes a társaságotok.
- Tényleg? Ez igazán nagy bók tőled. Biztos rendben vagy?
- Igen. Mindjárt megyünk, dolgunk van.
- Sherlock! - közöltem elbizonytalanodva - Azt hiszem amíg távol voltál elrejtettek itt egy kamerát.
- Gyorsan! - pattant fel Sherlock - Keressük meg! Mindenütt a port nézzed! A porréteg árulkodó. Ahol hiányzik ott matattak.
Olyan hévvel kezdett kutakodni, mint egy kopó. Elnevettem magam:
- Jól van. Te vagy. Csak teszteltelek.
- Tényleg? Fejlődsz! Remélem a fórumon az ügynökeimnek is eszébe jut majd.
- Biztos. Az "Andersonos eltűnésed" jó lecke volt. Hova megyünk?
- Majd meglátod. Igyekezzünk! - mondta és rá jellemző lendülettel kilódult a szobából, majd szaladt le a lépcsőn. Mikor a házunk előtt utolértem már leintett egy taxit. Beültünk és Sherlock megadta a kórház címét, amiből megtudtam Molly laborja az úticél.

A laborban Sherlock kinyitotta a szemétledobó ajtaját és kaján mosollyal mondta:
- Rajta John! Hopszi!
- Ez egy veszélyes hulladék tároló. Összetört ampullák, használt injekciós tűk és káros vegyi anyagok lehetnek ott lent. Kész fertőzésveszély.
- Beszéltem Mollyval. Nem veszélyes... - mondta. Erre megnyugodtam és bepréseltem magam. Már csúsztam lefelé mikor hallottam, hogy barátom befejezi a mondatot: - csak büdös.
Szerettem volna ha téved, ám ez persze hiú ábránd volt. Ételmaradékokban landoltam, ő pedig hamarosan követte példámat. Mikor kikászálódtunk a konténerből szakadt ruhákra mutatott.
- Öltözzünk! És meg ne kérdezd van-e rajtam alsógatya, mert VAN.
Hátat fordítottunk egymásnak és hajléktalanokká vedlettünk. Sherlock ezután még segített az arcom, kezem, hajam illetve nyakam is kellően koszossá tenni és mit mondjak... Ő se úgy festett, mint aki most hagyta el a római fürdőt. Olyan volt, mint aki évek óta sikátorokban él. Tudtam Jim Moriarty miatt ennyire elővigyázatos. Barátom a földről magához kapott egy félig tele lévő whiskys üveget is. Húzott belőle egy kortyot, amit szájában jól megforgatott mielőtt lenyelte. Kicsit az arcára illetve ruhájára is fröcskölt a nedűből. Innentől kezdve támolygott, mint a másnapos csacsi, és egy idő után támogatnom kellett. Az üvegét féltett kincsként szorongatta.
Elindultunk ide-oda az épületben. Végül az ambulancián kötöttünk ki, ahol az orvoscsoport épp hajléktalanokat látott el. Mikor elsétált mellettünk egy rosszabb sorban tengődő nő, Sherlock utána nézett:
- Hukk! Mary! Kis anyám! Nincs.. nincs kedved egy körre? - közben az arcára néztem és hiába vagyok orvos esküszöm ha nem ismertem volna cimborámat azt hittem volna valóban részeg.
- Most nem. - mondta viszolyogva az asszony, de Sherlock ekkor már elengedett engem és szabad kezével elkapta a nő karját.
- Gyere! Jó lesz! - mondta, ám ekkor feltűnt egy magas, tagbaszakadt férfi:
- Mit akar a barátnőmtől? - tudakolta mérgesen.
- Fél óra, na! Ut.. utána visszakapod. - kotyogta. A behemót megütötte, Sherlock pedig eltanyázott. Üvegestül landolt a kórház padlóján. Ekkor már több hajléktalan is körülöttünk tobzódott. Elkezdtek engem meg Sherlockot kiosztani. Persze amennyire tőlem telt nem hagytam magam. Végül az össznépi csetepaténak az vetett véget, hogy a kórház biztonsági őrei kipaterolták az épületből - velünk együtt - ezt a díszes, verekedő társaságot. Persze Sherlock ott sem volt nyugodt. Kiosztott ott is egy-két pofont. A biztonságiak közénk furakodtak és két részre szedték a bandát. Még cifra káromkodások hangzottak el, ám a hölgy végül mellénk állt. Ez roppant mód nem tetszett a behemótnak, ám már akkor ő és hordája nem bírtak az őrökkel. Sherlock vágytól fűtve a hölgyhöz bújva indult el, már amennyire tettetett részegsége engedte, mert közben némileg imbolygott és élvezettel húzott újra az üvegből. Követtem őket. Néztem ezt a frissen sült "szerelmes párt", persze pontosan tudtam megrendezett jelenet volt Sherlock fedél nélküli barátaival. Fél órát andalogtunk így, majd Sherlock pénzt vett elő és megköszönte a hölgy támogatását. Végül ketten elmentünk egy a kertvárosi részen lévő romos raktárhoz.

- Hány rejtekhelyed van neked?
- Sok, de kevesebb, mint Mycroftnak.
- Az a szerződés amit...
- Nem itt van. Mosolyodott el. Itt a méheimet tartom. - nyitott be tolvajkulcsával.
Valójában odabent megláttam a kaptárakat. Meg egy hosszú asztalt laboratóriumi eszközökkel.
- Méhek? Már értem miért olyan csípős a stílusod.
- Ne csipkelődj! A méhek fantasztikus lények. Tudtad, hogy míg egy speciális kutya kiképzése 18 hónapig tart, addig egy méh megfelelő impulzusokkal persze, de 4 óra alatt megtanítható, hogy TNT-t vagy drogot kutasson fel?
- Döbbenet.
- Az. Egy méhraj maga a tökéletes miniatűr hadsereg.
- És még mézet is termelnek. Szeretem az édességet.
- Elhiszem, ám most nem csemegézni jöttünk.
- Hanem?
- Szeretném kicsit kiegyenlíteni az esélyeket. Jim általában tudja hol vagyok.
- Szerintem az egész világ tudja, hogy Baker Street 221b.
- Emlékszel mikor azt mondtam Mycroft megizzasztott? Ott ültem a teszt fölött, ami igazán megszorongatott. A tét pedig óriási, hiszen át kell jutnom a vizsgákon, hogy húzzuk az időt. Nos, Jim adott zsebkendőt.
- Milyen kedves tőle! Mióta vagytok ilyen jóban?
- Ne aggódj, elég gúnyos szavakkal adta át. Kis idő múlva kértem még egyet, ám azt már ügyesen elrejtettem ide. - mutatott egy kis lezárható (simítózáras) tasakot, amit a ruhájából kapott ki.- Vigyáztam rá nagyon a minta miatt.
- Te Jim szagára akarod megtanítani a méheket?
- Miért ne? Egy próbát megér. A másik, hogy kérlek jól jegyezd meg ez a helyet, ha bajba kerülsz ide mindig jöhetsz. Adok kulcsot neked. - ekkor ígéretéhez híven kezembe nyomot egyet.

Így történt, hogy Sherlock Holmes azon a délelőtt kísérletekbe kezdett. Én pedig füldugóval aludtam valami takarókból hevenyészve összedobott fekhelyen. Minden esetre érdekes délelőtt volt. (Végül a délután folyamán visszatértünk a kórházba és később tisztán, saját ruháinkba öltözve hagytuk el azt.)

Ezekről tudtam most beszámolni. Üdvözöllek Titeket! Legyen kellemes napotok!

Tisztelettel: John