Sherlock Holmes Játék 15.

Sejthetik, kedves barátaim, hogy mindig kerestem az olyan vakmerő fickók társaságát, akik kedvelték a félelmetes, végtelen erdőségeket, ahol annyi változatos szórakozás kínálkozik. Ma is legkellemesebb emlékeim közé tartoznak cserkészgetéseink Oroszország csodálatos erdőrengetegeiben, vadászataink Afrika szavannáin, vagy a bölényvadászat az amerikai pampákon.
Barátaim, higgyék el, lélekjelenlét a nyitja minden bátor tettnek. Katonák és tengerészek sokszor ennek köszönhetik szerencsés megmenekülésüket. Lélekjelenlét a kovácsa nemegyszer a vadász szerencséjének is.
Egyik reggel is, ahogy egy árnyas ligeten ballagok keresztül, egyszerre csak szembetalálom magamat egy vérszomjas afrikai oroszlánnal. Nincs nálam puska és semmilyen más fegyver sem. Az oroszlán vészesen elbődül, rám vicsorítja a fogait, karmait vészjóslóan görbíti be és hátsó két lábára áll, hogy rám ugorhasson.
-Hej, most légy okos Münchhausen! - biztattam magamat.
Nem dicsekvésképpen mondom, de még ebben a szorult helyzetben sem veszítettem el a lélekjelenlétemet. Nem is történt semmi bajom.
De hogyan?