Sherlock Holmes Játék 4.

Falkland-szigeteki háború: Hát a Wikipédia kicsit máshogy írja, de igazából egy nagy pofon volt számunkra. Katonai kudarccal kezdődött, aztán a végén nyertünk. Más most nem dereng. Afganisztánban szolgáltam, nem ott.

Fullánk

Néhány fenyegető jellegű üzenetet kéne kitennem rá, akkor talán Sherlock észrevenne. Ne érts félre nem rátok vagyok féltékeny vagy ilyesmi. Inkább úgy vettem észre mióta Moriarty megmondta neki, hogy a több ember miatt sebezhetőbb, azóta bizalmatlanabb - velem is. Talán ezért hagy itthon. Viszont pár napja nem dohányzik és a "meghalok" kísérlete óta a drogokhoz sem nyúlt! Ami még érdekes, néhány hónapja - mióta fórumozni kezdett - gyakrabban mosolyog. Nem nagy mosolyok. Rövidek, gyorsak, de tőle ez nagy dolog. Igazából én régen azt tanácsoltam neki, hogy nyisson egy blogot, mert teljesen depis volt az unalomtól. Persze sose hallgat rám, meg nagyobbak az igényei, mint nekem - így kezdett itt játszani.

Fullánk

Hangfelvétel érkezett:


M: - Tűnés! Eleget bosszantottál.
S: - 1982 Falkland-szigetek, halhatatlanok. Mesélj!
M: - Tu...tudod?
S: - Mondtam kiderítem. Tudom, de akarom a te verziódban hallani.
M: - Nem szeretnék beszélni róla. Nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozom. Kérlek hagyjál!
S: - Délután óta nem hallottál a kedvencedről igaz?
M: - Niki! Mi van vele? Bántotta Jim?
S: - Nem ő. Én öletem meg, ha makacs maradsz.
M: - Úgyse tennéd!
S: - A te embered és ha nem működünk együtt nincs szükségem rá.
M: - Sherlock ha megteszed az háború.
S: - Rajtad múlik. Bizonyára láttad már a kaméleonon, hogy Moriarty beépített hozzánk egy bérgyilkost. Ysmirsont. Lefizettem. Elrabolta őt, elszigetelt helyre vitte és csak egy hívásomba kerül, hogy likvidálja.
M: - Blöffölsz, ez lehetetlen.
S: - Ott a géped. Lesd meg mikor láttad utoljára Niki aktivitásának jeleit? Beszédes az a pár órás csend, nem?
M: - Trükk lesz.
S: - Próbáljuk ki! Szerencsére a mobil gyorsan tárcsáz Ysmirsonnak. Ints búcsút finom Niki-féle teáidnak!
M: - Várj! .. Blöff ez.
S: - Ahogy gondolod.
M: - Oké! Oké! Nyugalom. Nem kockáztatok.
S: - Pakolj ki mindent!
M: - Az a háború... Hát, nem mindenkinek tetszett. Bizonyos katonák, ügynökök, tudósok utána kiváltak a hivatalukból. Az angol kormány működésétől elkülönülten folytatták azután tevékenységüket. Felvették a "Halhatatlanok" nevet. Megszűnt bennük az angol birodalom iránti lojalitás. Idővel szövetkeztek azon veszélyes férfival akivel mérhetetlenül sokat tudnak ártani.
S: - Moriarty.... Tudósok, ügynökök, katonák. Nem csoda, hogy műholdjai voltak, kiváló plasztikai sebészei, meg bejut a korona ékszerekhez.
M: - Nos, már tudod.
S: - Csak ami féligazság. Miért lettek hazaárulók ezek az emberek?
M: - Pénz. Jim sokat fizet.
S: - Ne nézz hülyének! Több van emögött. Mycroft megkeserülöd ha hallgatsz.
M: - Megtudtad amit kellett. Mehetsz.
S: - A Falkland-szigeteki megszállás. Mondd!... Nem? Akkor én mondom. Az argentin hadsereg elpusztította a csúcstechnológiájú hadihajóinkat. Ők ugyanis a szövetségeseink fegyvereivel voltak felszerelve, így a brit radarok nem is jelezték a "barátságos" lövedékeket.
M: - Kínos ügy, mindenki tudja. Na, jó. Azóta az emlékek fakultak, a média is szépített a tényeken egy kis behatásra, a fiataloknak nem tanítjuk, sehol sem reklámozzuk. Hadseregünkkel pedig többet ilyen nem eshet meg.
S: - Ezt mindenki tudja. Moriarty viszont többet is. Mi lehet az? Csak nem tudták egyesek előre, hogy kilőnek minket? Talán olyan vezetők akik most is csúcspozícióban vannak. Horribilis összegeket keresnek és az íróasztaluk mögött lapítanak.
M: - Miért kínzol? Tudod...
S: - Hogy te voltál az a vezető? Igen. Tudom. Csak így van értelme. Miért tetted? Hogy árulhattad el a hazád, küldhetted halálba az angol katonákat?
M: - Sherlock! Egy kísérlet volt, egy bizonyítás... Tudnád hány évvel korábban rájöttem micsoda mérhetetlen veszély ha háborús helyzetben radarjaink nem jeleznek gyilkos lövedékeket csak mert azok szövetséges fegyverekből származnak? Jelentéseket írtam, bizottságokban szólaltam fel. Magánvagyonomból még kenőpénzzel meg alapítvánnyal is próbálkoztam. Mégis elakadtam mindenütt. Erre nem akart se pénzt, se kellő jogi, szakmai lehetőséget adni a parlament. Kiröhögtek, mondván Anglia sosem fog szembe kerülni szövetséges fegyverekkel. Már akkoriban én készítettem jó ideje a költségvetést, de ezt az egy tételt - ami nemzetbiztonsági érdek lett volna - kihúzták, soha nem lett belőle semmi. Hosszú évek hiábavaló küzdelme után belefáradtam a szélmalomharcba. Csendben teltek az évek. Mikor a politikai viszony feszült lett már nem figyelmeztettem senkit. Úgy voltam vele inkább a gyengébb argentinok, mint később esetleg a franciák. Szótlan maradtam. Bűnösök közt meg cinkos aki hallgat.... Emberek haltak, ám akik addig röhögtek belátták javítani kell dolgokon. Rögvest pénzt utaltak fejlesztésekre. Ma már elő sem fordulhat ilyen katasztrófa... Csakhogy azon katonák, tudósok, hírszerzők akiknek apjuk, fiúk, testvérük, bajtársuk veszett oda, voltak annyira okosak, hogy utólag összerakták a képet. Úgy érezték elárulta őket a birodalom amit szolgáltak. Soha többé nem bocsájtanak meg Angliának. Ők roppant veszélyesek. Nem csak kiemelkedő tudásuk miatt, hanem azért is, mert már nincsenek gyökereik, nemzeti érdekekkel már képtelenség hatni rájuk. Mondhatjuk birodalmunk nevelt ki tökéletes gyilkológépeket, zseniket, és a világ legveszedelmesebb lángelméjének Jim Moriartynak szolgálatába álltak.
S: - Mi van Jimnél?
M: - A jelentéseim, felvételek bizottsági ülésekről. Elég sok minden. Igen terhelő bizonyítékok rám nézve, hogy a tragédia előtt már tudtam milyen veszély kopogtat a kapun... Vezető voltam, fiatalabb, így akkoriban kevesebb volt a gyakorlati tapasztalatom. Ma már máshogy oldanám meg a helyzetet.
S: - Mint a repülőt holttestekkel.
M: - Például.... Akkor úgy sikerült, ez pedig azóta is kísért.
S: - Rég volt. Az emberek ma már nem erkölcsösek. Föl se vennék.
M: - Így van. Utcán tüntetni nem fognak ellenem. Anglia népe nem lincselne meg. Az erkölcsi dilemmák ma már nem a közélet megtisztítására vannak: Politikai ellenségeinknek jönnek kapóra, felfújt ürügyként, hogy kirántsák alólunk a posztot.
S: - Mycroft! Te maga vagy az angol kormány.
M: - Maga, csak hát engem is szorongatnak a parlamenti képviselők, lobbi érdekek. Manapság bárki elbukhat. Hiába régi az ügy, és más ország kormányainak voltak nagy, galádabb, előre kitervelt tömegmészárlásai. Ez az eset elég hozzá, hogy bajba kerüljek.
S: - A királynő.
M: - A királynő egy tündér. Mindenben támogat, de formális a hatalma. A kedves hercegnő fényképeinek publikálását se tudta a királyi ház megakadályozni. Szegény kis nő, egy magánbirtokon napozni mert. Őrült a világ.
S: - Mycroft! Segíthetek?
M: - Nem. Megoldom... valahogy.... csak ennek a rossz világgazdasági helyzetnek.... Na, mindegy. Niki megmarad?
S: - Persze.
M: - Blöfföltél te csatorna trotyli, mi?
S: - Igen.
M: - Utállak.
S: - Én is.
M: (fúj egy nagyot) - Hát, legalább valakinek elmondhattam. Régóta szorongat.... Tudod itt Angliában ez szigorúan titkos... Esetleg Johnnak elmondhatod, de más britnek soha!
S: - Rendben. Viszlát te mocsári zsurló!
M: - Fordulj fel büdöske!


Fullánk