Sherlock Holmes Játék 4.

OFF:

Köszönöm kedves Ysmirson a videót.

Imádom Hans Zimmer-t. A Sherlock Holmes-ból a Mozart Remix a kedvencem tőle:



De a többi közül is melyiket ne lehetne szeretni? Mind varázslatosan fantasztikus szám.

Üdvözlettel: https://sherlockholmes.forum.st

519gyilkos

Sziasztok!

Rég adtam hírt magamról. Köszönöm, hogy kerestetek és segítettetek Sherlocknak. Ideje beszámolnom a velem történtekről.

A rendelőm elől hurcolt el három ember ügyesen közrefogtak és megmutatták a fegyverüket. Sherlocknak igaza volt a fogva tartás alatt beszélt velem a Parancsnok. Közölte, hogy egy jól irányzott lövéssel terítsem le a barátomat, ha nem akkor meghal a barátnőm, meg a testvérem. Persze ellenálltam, és mikor megfelelőnek éreztem utaltam Farklandra. Sherlocknak igaza lett első alkalommal láttam azt a katonát idegesnek. Beszélgettünk és megnyílt előttem. Elmesélte milyen szörnyűségek történtek abban a csatában, kiket vesztett el és, hogy volt egy kislánya, aki súlyos beteg volt. Amerikában lett volna kezelési lehetőség, de a feszült helyzet miatt a felettesei se pénzzel, se azzal, hogy engedélyezték volna a kiutazását: nem támogatták – azt mondták szükség van a katonai képességeire. Kislányának halála, egyéb családtagjainak elvesztése a háborúban addigi elveinek átértékelésére ösztönözte. A háborúról szörnyű rémségeket mondott, meg olyan dolgokat, melyeket Sherlock szerint jobb, ha nemzetbiztonsági ügyként kezelünk, ezért nem számolhatok be róluk. Megértettem és bevallom őszintén megsajnáltam szegényt. Sajnos arra nem tudtam rábeszélni, hogy fejezze be azt a pusztító tevékenységet, aminek a Halhatatlanokkal együtt elkötelezte magát.

Reméltem húzhatom az időt mikor kezembe vettem a fegyvert. Két életet, egyért… Haj! Sherlock elhúzta a függönyt és ott telefonált az ablakban. Persze Moriarty felhívta. Sherlock! Sherlock nézz ide! Bökj ki!!!! Az utcát nézi, ne! Átmegy a másik ablakhoz, ott is elhúzza a függönyt… Hogyan? Túl gyors…. Azt a nagy asztalt ki kellett volna kerülnie, ami a két ablak között van… Olyan gyorsan ért át mintha akadály nélkül közlekedett volna… Beszél, megint eltűnik… Felbukkan a másikon. Oldalra fordulva áll. Kezében a telefon. A karjától nem látom a száját, de nyilván még Moriartyval tárgyal. A feje tökéletes célpont. Elhangzik a parancs, hogy lőjek! Torkomban dobog a szívem. Sherlock az ablakban áll, meg se moccan. Nem is sejti mi készül. Őrültség lenne elkezdenem lövöldözni a fogva tartóimra, többen vannak, kezükben a testvérem meg a barátnőm élete. .. Mi az? Mi az ott az ablakban? Virág. Bolondság! Ilyen időben ablakpárkányra… taxi…. Istenem! Ez egy jel, hogy lőhetek. Annak kell lennie. Uram add, hogy az legyen!.......... Nincs több időm. Baaaaaangggggggg. Sherlock földre kerül. Hamarosan beszalad Mrs. Hudson. Össze-vissza szaladgál, sír, jajveszékel. Elrablóink hamar az utcára dobnak minket. Feladat teljesítve már nincs szükség ránk. Be kell jutnom a 221b-be, csak, ez nem olyan egyszerű. Mindenütt emberek. Összeszaladt bámészkodni a tömeg. „Orvos vagyok. Engedjenek!” – kiáltom, de fájdalmasan keserves, hogy mennyire lassan tudok csak utat törni. … Kinyitom az ajtót! Szaladnék felfele, csakhogy elesek egy bőröndben. A bőrönd egy vörös színű szőnyegen van. Ez Sherlock jele arra, hogy teletette csapdákkal a házat. Ha vörös szőnyeg van… Hah, hah! Él. Életben van. Felállok. Óvatosnak kell lenni. Kitessékelem a bámészkodókat és bezárom a bejárati ajtót. Elővigyázatosan közlekedem a házban, tudom merre milyen csapda lelhető. A nappaliban Mrs. Hudson sír. Egy "véres" viaszbáb fekszik Sherlock helyett a földön, az asztal tényleg el van tolva az ablakok közétől. Az ablakhoz lépek és elhúzom a függönyt. Gyorsan kikerülöm a földön ülő barátomat és elhúzom a másik függönyt is.
- Értettem a jelet. Örülök neked. – mondom neki.
- 17 percünk van John, aztán érkezik a tömeg. Öltözz! – mutat órája megnézése után a fotelben lévő ruhákra. – Mrs. Hudson, ha lenne szíves maga is iparkodni!
Álruháink felvétele után a földszint különböző pontjain bújunk el. Valóban hamarosan emberek özönlik el a házat. (A hajléktalanok tisztességesen felöltöztetve, vagy Mycroft emberei…? Nem tudom, de néhány újságíró is itt szaglászik.) Beindulnak a csapdák, káosz keletkezik. Az emberek a bejárati meg a hátsó ajtón kezdenek menekülni. Én a hátsó ajtón távozom, a házinéninkkel. Otthonunkat elhagyva másfelé megyek, mint Mrs. Hudson, mert Sherlock – aki az első ajtón távozott – még az öltözéskor kért találkozzunk majd a sikátorban. Derék házvezetőnőnk egy barátnőjénél fog lakni a következő időkben.

Háromnegyed óra múlva találkozunk a sikátorban.
- Tessék John! – mutat Sherlock a pinceablakra. – Mássz be! Csak óvatosan!
Bemászok, közben leverem a két hajléktalan jelmezt rejtő zacskót. Fadobozok tetejére érek, amikről lemászhatok a földre. Bár nem túl egyszerű a művelet a sötétben, az érzékeimre kell hagyatkoznom. Barátom követ. Hamarosan fényt gyújt.
- Ez Mycroft…
- Fenét! Az enyém. Ez az én búvóhelyem. Be kell érned vele egy ideig.
- Hát, hát persze. Nagyon otthonos. Dobozok, fal. Hajléktalan jelmez, darts tábla Lestrade képével. Király.
- Van laptop is.
- Remek. Az a lényeg. Fürdő?
- Szerények a mosdási lehetőségek John, de lavór akad, megleszünk. Van még két kisszoba.
- Moriartyék hamarosan rájönnek, hogy csaltál.
- Már tudják. Szerintem már ott vannak az emberei a lakásunkban. Beszélj a Parancsnokról!
Megosztottam vele mindent amit tudtam. Kifejeztem, hogy rossz útra kényszerítették az események, mint a Sátán Kutyáját. Sherlock erre ingerülten reagált, azt mondva: ez baromság. Egy kutya ösztönlény, de bármi is történt ennek az embernek volt döntési lehetősége.
- Csak egy dologban hasonlít a Sátán Kutyájára John! Kisiklott… Ha meglátom lőnöm kell, különben ő öl meg engem vagy mást.


Ezekről tudtam most beszámolni. Üdv: John

Nem szeretem a verseket. Főleg ha nem rímel.