Sherlock Holmes Játék 16.

UtálomADrogot13 - a Godzilla új jelszava

- Sherlock! Tedd le azt a tűt!
- Húzz el John! Unatkozom. Nincs szükségem rá, hogy papolj!
- A fenébe! Egyszerűen csalódott vagy a Fórum miatt.
- Moriartynak igaza volt. Vesztettem. Vége érted? Pont ellene... Amit életbiztosításnak szántam ellene pont az tehet taccsra engem előtte.
- Baromság! Hányszor megmentetek az embereid.
- Az régen volt. Nem most.
- Hát, ez az! Egyszerűen a helyzet változott.
- Cserben hagytak. Senkiben, de senkiben nem szabad bízni.
- Ez nem igaz. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a játékosok már nem csak játszani szeretnek hanem csevegni is.
- Arra vannak külön témák a fórumon.
- Ne dohogj! Te engedted nekik, hogy néha beszélgessenek is, mondván az új résztvevők is kicsit jobban beilleszkedjenek.
- Ja, most se igazi társalgás nincs, se játék. Telik a téma a semmivel.
- Nincs igazad Sherlock! Nagyon nincs. A játékosaid Viki, Niki és anonim kard elkezdtek feladványokat adni. Revati is hű támaszod. Többet tudtál nyomozni mivel vezeti a játékrészleget.
- Igen. Revati rendes.
- Fogalmad se lenne Irene Adler apjáról, ha állandóan fórumoznod kéne. Dehogy hagytak cserben! Jobban segítenek mint bármikor.
- Én ezt most nem úgy érzem.
- Marha vagy. Nagy szarvakkal. Sőt! Patáid is vannak, te tulok! Anno Te magad kérted, hogy a játékosok kommunikáljanak is.
- De ez nem igazi társalgás John.
- Sőt! Tahiti egyik szerepe is a csevegés serkentése. Zoli pedig kiválóan kommunikál, klassz poénokat szállít.
- Igen, de összességét tekintve ami esténként megy nem kommunikáció...
- Talán még nem indult be teljesen, de ahogy kérted elkezdték. Mernek végre egymáshoz szólni, tréfálkozni és ez nagy dolog.
- Hm, mondasz valamit.
- Láthatod. Nem arról van szó, hogy nem szeretnének játszani veled, vagy tiltakoznának a kommunikáció ellen. Mindkét dolog kellő és jó. Azonban régen csak az egyik volt, a másik ami hozzá társult még nem fejlődött ki. Egyszerűen nincsenek megszabva a kényelmes határok a kettő közt.
- Hm. Határok, szabályok. De utálom őket.
- Igen, viszont mindenhol kellenek bizonyos szinten a békéhez. Nos, Sherlock Holmes! Ha már összehoztál egy lelkes, magyar Baker Street-i Vagány Bandát bizonyítsd be, hogy jó vezető vagy és nem káposztalé van az agyad helyén! Van amikor nehéz a helyzet, de a megoldást azt jelenti, hogy az ember változtatni mer. Hagyd abba a duzzogást és keres mindenki számára kedvező határokat!
- Fogok is John. Meglátod fogok is. Soha nem adok fel semmit, aminek értelme van.
- Szóval hiszel a Fórumban?
- Igen. - és Sherlock bezárta a drogtartóját anélkül, hogy anyagot szedett volna.



Üdvözlettel: John Watson

UtálomADrogot13

Sziasztok!

Hát, Sherlock Holmes is csak ember, ő sem tökéletes. Szerencsére a drogtartót bezárta és hallom, hogy fel-alá mászkálva gondolkoz... már hegedül is. Szerintem arról van szó, hogy ahogy fejlődött a fórum - szerencsére olyan játékosokkal, mint Zoli, Kitty, Hajni - kicsit változott a helyzet. Az új helyzetekhez pedig új hozzáállás kell. Biztos vagyok benne, hogy kialakulhatnak majd kényelmes szabályok a további jó közérzet érdekében.

Engedelmetekkel most viszont távozom. Hosszú rendelési napom volt.

Szió Zoli! Kézcsók a hölgyeknek!

Tisztelettel: John

UtálomADrogot13 - a Godzilla új jelszava

ÉLMÉNYEK A KRIPTÁBAN


Halihó Nyomozók!

Új fejlemények történtek és bár nagyon fáradt vagyok képtelen vagyok megállni, hogy ne közöljem a legújabb, megrázó eseményeket. Tudnotok kell, hogy legutóbbi bejegyzésemet már fogmosás után, pizsiben ücsörögve tettem, aztán ígéretemhez híven mentem aludni. Terveim nem koronázta siker, mert két perc múlva kivágódott szobám ajtaja. Jellegzetes hosszú kabátjában, divatos sáljában beviharzott Sherlock.

- A kommunikáció nagyon fontos, és mi van ha félreértik? - kérdezte.
- A játékosok megbocsájtanak neked, tudod.
- Aj! Nem úgy értem.
- Egyik játékosban sincs rosszindulat. Mit lehet félreérteni?
- Nem, nem a Fórumot. Pattanj ki John! Indulnunk kell! Igazad van én iszonyatosan nagy barom vagyok. Akkora tulok, hogy cirkuszban kéne mutogatni, vagy jól az ülepemen rugdosni.
Igazából rendesen fel se tudtam öltözni. Sherlock karon ragadott és vonszolni kezdett kifelé a házból. Szerencsére az előszobában még a kabátomat időben kezembe kaptam a fogasról. Barátom kint leintett egy taxit, majd szempillantás alatt kipakolta a szerencsétlen sofőrt belőle. Elhajtottunk az immár lopott taxival. Sherlock teljes gázzal teperte a mérföldeket. Óriásinak bizonyult az iram. Olyan hajthatatlanul, gyors tempóban vezetett mely nem csak azt árulta el mennyire feszült, de komolyan mondtam az életünk megmaradásáért imádkoztam mellette.
- Irene Adler? Az apja? Moriarty? A Parancsnok? Vagy mi van? Megoszthatnád velem is min húztad fel magad és hova tartunk?
- Állandóan marháskodsz John? Hát, nem érted? Teljesen igazad volt. Van mikor a helyzet változik. Ma este sokat tanultam a magyaroktól. Zoli például lehet néha lusta nyomozni, viszont a szíve arany. Kár volt korholnom... A pokolba! Hogy miért nem értek én az érzelmekhez!?! Kellene, mert nem mindig véd meg a hideg agy. Fontos ismerni az érzelmi motivációkat is.
- Így van. Szóval Magyarországra megyünk? Kicsit jobb így, mint a lüke vicced, hogy elrohantam a narancssárga asztalterítővel.
- Csak rögtönöztem. Jól hangzott. Mellesleg Revatiért habozás nélkül meg is tennéd.
- Úgy van. Viszont már ha az érzelmeknél tartunk: Vezethetnél emberibben is.
- Vezessen a halál! Ki kell érnünk.
- Hova Sherlock?
- A temetőbe.
- Nem várhatna egy kicsit? A hullák nem szaladnak el. Igazán aludhatnánk egyet.
- Szó se lehet róla! Tudnom kell a választ. Ha itt lenne Viki vagy Niki most őket hoznám, de nincsenek. A válasz meg kell.
- Segítek. Kérdés: "Nyitva van a temető?" Válasz: "Nincs". Mehetünk haza.
- Marha szellemes.
- Akarod mondani hullajó?
- Van még egyéb halott poén is abban a mókás kis agyadban?
- A kisagyamban vagy a kis agyamban, mert ugye bár nem mindegy.
- Fárasztó vagy John. Nem véletlen, hogy rólad mintáztam tahitit.
- Ne sértegess!
Innentől kezdve nem szóltunk egymáshoz. Vidékre tepertünk. Mikor kocsink megállt vezetőm előkapott a zsebeiből két, Led-es zseblámpát. Az egyiket szó nélkül a kezembe nyomta. Csendben kiszálltunk. Bemásztunk a temetőkertbe. Sherlock egy kriptához vezetett, melynek díszes boltozatán a következő felirat állt:

"HOLMES"

- Nos, kedves, hogy végre bemutatsz a családodnak. Bár a körülmények rád jellemzően bizarnak mondhatók. - jegyeztem meg. Közben komám nekifeszült az ajtónak, hamar be is törte. Követtem.
- Sherlock itt az ajtó mellett van egy riasztó. Villog. Valahova riaszt.
- Ne törődj vele! Segíts! A holttestekkel és koporsókkal mindig bajban vagyok. Tudod elveszek a számolásban. Nem csak Lady Frances Carfaxnál hibáztam. Sosem gondoltam rá, hogy pihenhet itt még egy személy.
A kriptában állt két, fém, magas gyertyatartó. Ezeknek az aljai igencsak vastagok voltak. Sherlock felkapott egy tartót és elkezdte a kőszarkofágot verni. Rászóltam:
- Nem inkább a temetkezési vállalat iratait kéne megnéznünk az itt nyugvók számáról?
- Azok az egyszerű iratok tökéletesen hamisíthatók.
- Nem lehetne máshogy felnyitni? - érdeklődtem.
- Bárcsak lehetne! Bárcsak lehetne! Egybe van a kő és... nagyon ravaszul ki lett agyalva, hogy ne.... - lihegte.
- Örömteli, hogy a Holmes család tagjai a sírba is eszesen szállnak. - viccelődtem. Ő eszelősen csépelt. Megszállottan a kitűzött célra figyelt, így cseppet sem törődött velem. Barátom kitartása végül meghozta gyümölcsét, mert tartós ütlegelés után a szerencsétlen kőfedél összetört. Egy lépcsőt láttam meg a lámpa fényénél, amin Sherlock már iparkodott is lefelé. Utána akartam menni, de felordított hozzám: - Maradj!
Telt az idő. Én ott álltam a kabátomban, alatta csak a vékony pizsi. Istenemre mondom rettentően fáztam abban a kriptában. Lekiáltottam neki, hogy inkább a kocsiban várom meg. Egy órát töltöttem a taxiban. Unalmamban rádiót hallgattam.

Egyszer csak hangokat hallottam és éles fény szűrődött a képembe. A mellettem lévő kis réten egy helikopter landolt. Kipattant belőle egy esernyős alak. Felém tartott. Kimásztam a kocsiból és utána mentem.
- Mycroft! Mycroft! Mi folyik itt? - kérdeztem, ám afelől már kétségem se volt, hogy neki jelzett az a riasztó.
- A mindenségit John! Soha, de soha nem szabadott volna hagynod, hogy ide jöjjön! Láttad a Holmes feliratot, nem?
- Ezt úgy mondod, mintha a makacs öcsédet bármi is megállíthatná. Ha fejébe vesz valamit attól Sherlockot ezer ördög se tántoríthatja el.
Mikor a kriptába léptünk Sherlock akkor mászott ki. Megfordult. Mycroft előre tartott esernyője rávilágított. Nincs min meglepődni, régen Sherlock mesélte bátyjának kedvenc eszköze számos hasznos kellékkel felszerelt. Ami talán meglepő lehetett, hogy Sherlock arcán patakokban folytak a könnyek.
- Sajnálom Mycroft. Annyira sajnálom.
- Sherlock ami azt illeti... - nyögte kínos hangon Anglia ura, de testvére folytatta:
- Én annyira utáltalak Mycroft, mert anya téged szeretett. Mindig kényeztetett, engem meg kézen is undorral fogott. És még jobban gyűlöltelek később, mikor minden este veszekedtetek lent a nappaliban, és csalódást okoztál anyának, pont te akit mindig ajnározott. Úgy éreztem olyan csodát kaptál amit én soha, de képtelen voltál megbecsülni. Ha tudtam volna...
- Sosem akartam, hogy megtudd Sherlock. Régóta félek ettől a naptól. Ha értenéd.
- Értem. Azt hiszem.
- Szabadna tudnom.. - nyögtem félénken, mire Mycroft mesélni kezdett:
- Nekünk voltak a legnagyszerűbb, legszeretőbb szüleink. Azaz csak egy ideig... Anyánk agyvérzést kapott egyszer, éppen mikor Sherlockkal játszott. Az öcsém kicsi volt, fel se fogta mi történt. Sose látott még halált, csak azt érezte valami nincs rendben és sírt.... anyánk örökre elszenderedett. Apánk aki végtelenül szerette őt, a gyászát feledni akarta, ezért munkájába temetkezett. Annyira lekötötte, hogy holtáig már szinte nem is szentelt időt a családjára vagy szórakozásra. Azért, hogy legyen ki gondoskodjon a gyerekekről mellénk került anyánk ikertestvére. Ugyanolyan szép volt, és amúgy velem mindig kedves asszony, aki úgy vélte ha Sherlock időben jelzett volna valahogy akkor testvére megmenekülhetett volna. Persze ez nem igaz, ám benne szilárdan élt ez a hamis hit, ezért gyűlölte az öcsémet. Apánk pedig tévesen úgy gondolta a családi békét biztosítja azzal, ha a lánytestvér - mintha mi sem történt volna - eljátssza anya szerepét előttünk. A hölgy és apánk közt sosem volt intim viszony. Atyánk dolgozott. A kisasszony csak gyereknevelésre kellett a háznál. Sajnos tévhite miatt Sherlockkal igen kegyetlenül bánt, amit apánk elfoglaltságai miatt nem is látott.
- Nem az igazi anyánknak okoztál csalódást, hanem a testvérének.
- Védeni próbáltalak Shery. Megpróbáltalak én nevelni ahogy lehetett, vele pedig vitatkoztam érted mikor elég érett lettem hozzá. Fiatal voltam. Félek nem kezeltem megfelelően a helyzetet. Nem akartam, hogy anya halálának tudatával indulj a világba, és azzal a téves önmarcangolással, hogy te tehetsz róla. Az önbizalomhiány a legnagyobb méreg, hisz idegpusztítóan elgyengít. Aki lebecsüli magát iszonyatos súlyokat cipel magán, és számos lehetőség elől bebörtönzi magát. Reméltem egy rossz anya is jobb a semminél. Mai fejjel szerintem máshogy cselekednék. Megmondtam volna az igazságot, és ha kellett volna bármi áron kiűzöm belőled a téveszmét, hogy felelősség terhel a történtekért. Úgy hiszem kevésbé lennél érzéketlen ha tudtad volna az igazi édesanyánk mennyire szeretett.... Haj! Én igazán bánom ezt az egészet.
Sherlock megtörölte kabátja ujjával az arcát.
- Értem. Én is sajnálom, hogy igazságtalan voltam veled. Félreértettem a helyzetet.
- Minden okod meg volt rá. Kicsi voltál és hamis élethelyzetbe kényszerítettek téged. Igazából sose tudnék haragudni rád Shery.
- Elnézést amiért gyakran becsméreltem a munkád. Ma este a Fórum révén megtanultam vezetőnek nehéz lenni. Akár egy családot vezet az ember, akár egy kis irodát, de főleg ha egész Angliát.
- Köszönöm.... köszönöm... Csak a szörnyű teszteket húzzuk még! Időre van szükségem. Valahogy majd le kell szerelni Moriartyt.
Sherlock odalépett hozzá és átadott neki egy Viktória titka névjegykártyát.
- Gondolom segít, hogy ezen a címen rejtőzik. Óvatosan! Számtalan menekülési lehetősége van.
- Sherlock a hétszentségit! Ezt meg honnan az ördögből derítetted ki? Tudnád milyen régen nyomoztatok utána, ám még tesztírás után is ügyesen felszívódik.
- Lehet ügyesen rejtőzködik, de testszaga egyedi és követték a méhek.
- A kis hadsereged? - ámult Mycroft.
- A miniatűr, az angol. Van egy másik kis, klassz csapatom Magyarországon is. Hármuknak tartozol. Küldd a csokit! Jó éjszakát Mycroft! - mondta Sherlock. Átölelte fivérét és kilépett a kriptából. Mycroft elégedett mosollyal tette el a névjegykártyát, aztán láttam, hogy jóleső érzéssel elmorzsol pár könnycseppet. Barátian vállára tettem a kezem, ő pedig némán bólogatott. Kellett néhány másodperc míg összeszedte magát, majd közölte:

- Mondtam: Sherlock Holmes nagyszerű ember és egy nap csak megéljük, hogy jó ember lesz belőle. Örülök, hogy tanul a magyaroktól.

Így történt Sherlock és Mycroft eddigi szerintem legmegrendítőbb, de egyszersmind legnagyszerűbb találkozása. Talán kissé morbid, hogy a két testvér a családi kriptában békült ki, bár aki ismeri őket tudja milyen különc személyiségek. Most szerfelett jóleső érzésekkel, boldogan zárom bejegyzésem.

Tisztelettel: John