Sherlock Holmes Játék 17.

Jön a tavasz. Ideje, hogy Sherlock is emberibb legyen! Baker Street! Aki szerint nem volt szép, hogy Sherlock tönkretett egy meglepetést az kérem jelentkezzen még és segítsen majd nekem.

Most megyek aludni. Kézcsók Revati édes!

John

Papagocsi187x - a Godzilla új jelszava

Iszonyatos fájdalom és félelem járja át szívem mikor ezeket a szavakat írom. Nem, erre nincs is szó. Formálódnak a betűk, de igazán nem adhatják át mit érzek.

Hajnali negyed négykor felcsöngettek minket. Valaki eszetlen erőszakossággal nyomta a Baker Street 221b csengőjét. Mikor leértem a másodikról azt láttam a lépcsőről, hogy barátom Sherlock Holmes ajtót nyit.

- Szegény! Szegény Sherlock! Magányos, meg nem értett. Mindenki elhagyja. - sziszegte gúnyosan egy hang. Magas barátomtól nem láttam az illetőt, de ismertem már ezt az ördögi hangot annyira, hogy felismerjem: James Moriarty.

- Nem kértem lélekelemzést. - válaszolta Sherlock, majd hirtelen rácsapta az ajtót. Megfordult és a bejárathoz simult, az arcán láttam feszülten várja mit fog ellenfele mondani neki.

- Revati, John... a többiek.. Ne hidd, hogy Viv vagy Viki is mindig veled lesz. - kiabálta be az a mocskos gazember - A bérgyilkosom újra dolgozik.

- Ezzel az ócska trükkel jössz? Megint Ysmirsont emlegeted? Több, nincs a tarsolyodban? - üvöltött ki Sherlock.

- Óh, dehogynem! A titok amit annyira tudni akarsz, amit Mycroft eltitkol előled... vajon miért halt meg az anyád? Miért utált a nevelőd? Miért ment tőled a bátyád minél távolabb? Apuci miért a munkát választotta? Ugye tudni akarod? Nos, Jim bácsi segíthet. Fél perc Sherlock! Ennyit adok. Igyekezz!

Megdöbbenésemre Sherlock máris kabátjáért nyúlt. Felvette kék köntösére.

- Ne menj! Megvesztél? Ez csapda! Sherlock! A francba! Nem, nem engedlek. - tiltakoztam, és miután odafutottam hozzá próbáltam visszarántani - Még csak fegyvered sincs.

- Talán választ kaphatok arra ami egész életemben kínzott. A biztos rossz is jobb, mint a teljes bizonytalanság.

- És hiszel neki? Mi van ha hazudni fog?

- Mycroft hosszú évekig titkolózott, gondolod csak annyiért? Többnek kell lennie. Csak így tudhatom meg.

Erősebbnek bizonyult, hát hiába ragadtam meg kilépett az ajtón. Magával rántott.

- Jön a krónikás is? Ragyogó. Tudja csak meg az egész világ! - mosolygott a tanácsadó bűnöző. Beültünk egy fekete limuzinba, ami gyors iramban száguldani kezdett. Egyetlen szó sem hangzott el, ám Sherlock és Moriarty végig feszülten nézte egymást. Hosszú út után egy temetőhöz érkeztünk, melynek bejárata a szokatlan időpont ellenére nyitva volt. Az autó megállt a "HOLMES" feliratú sírhely előtt. Kiszálltunk és követtük Moriarty-t. Az ajtó már nyitva volt. Eszembe jutott a riasztó és felmerült bennem talán Mycroft már értesült az újabb behatolásról. "Mycroft csak benne bízhatunk, mert Sherlock most mérhetetlenül felelőtlen volt." - gondoltam. Most nem kellett törni semmit, Sherlock múltkori csépelése miatt egy lyukon átfértünk, aztán haladtunk lefelé a lépcsőn.

- Nos, itt vagyunk. - mondta gonosz idegenvezetőnk, akinek kezében lámpa volt - Itt nyugszik az anyád. Sírtál? Sírtál érte Sherlock? Ugye, hogy pityeregtél? Még a nagy fiúk is szoktak néha sírni. De megnézni nem merted, mi? Kicsit felemelni a fedőt? Bekukucskálni? Megnézni milyen a mama múmiája? Vagy az csak hullaházban megy idegenekkel?

- Eszembe sincs megnézni. - válaszolta Sherlock és sarkon fordult.

- Pedig érdekelne a sebe. Egész különleges, és mellette az a kés.

Sherlock ekkor visszafordult. Rögvest kapcsoltam én is: Mycroft agyvérzést mondott... Ekkor barátom a koporsóhoz lépett ami egy kőoltáron pihent és felnyitotta a fedelét.

- Megölték. - összegzett.

- Milyen szomorú ez Sherlock! A világ legzseniálisabb detektívje, aki úgy küzd a bűnözés ellen mint senki más, de az anyja megölését képtelen volt megakadályozni.



- Sherlock kicsi volt. - keltem barátom védelmére.

- Nem annyira, hogy ne tudjon kioltani egy életet. Megölte az anyját. Ejnye Sherlock! Rossz fiú! Min vesztél össze ennyire vele? Talán nem adott cukorkát? - simult, mint egy kígyó Jim Sherlockhoz. - Te papolsz bűnökről? Te juttatsz rács mögé mást? Te szónokolsz rólam a bíróságon? A legaljasabb bűnt követted el. Hiába próbálsz a bunkóság, nagyképűség meg munka mögé rejtőzni. Te indulsz Anglia urának címéért? Hitványabb vagy mindenkinél. Mycroft nagy titka az, amibe bele is bukik, hogy elfogadta az öccse beteg, őrült és állandóan védeni próbálja. Richard Brook? Opsz! Nem kellenek ide tündérmesék. A Holmes testvérek titka sötétebb minden horror regénynél. A rend őre, a nagy igazságosztó egy kegyetlen anyagyilkos.

- Kizárt. - nyögtem. Szomorúan láttam, hogy Sherlock megtört és próbálja magát tartani, de már könnyeivel küzd.

- Miért negatív a kapcsolata a nőkkel? Miért üldözi éjjel-nappal mániákusan a gyilkosokat? Miért feszült a viszonya a bátyával? Miért bizonygatja válogatott tahóságokkal, hogy ő egy érzelemmentes lény? Miért nem enged magához igazán közel senkit? Mert szörnyen kínozza a lelkiismeret. Bizony, bizony. Sherlock Holmes megölte a saját anyját. Vannak akik felnőtt korban kapnak rá a bűnre, Shery már gyermekként megízlelte a vér ízét. - pattogtak Moriarty kegyetlen szavai.

- Hazudik. - szólalt meg egy határozott hang. A lépcsőn megláttunk egy öltönyt és egy esernyőt. A boltív miatt a feje nem látszott, de a hang és ruházat, valahogy az ahogy az esernyőjére támaszkodott senkiben sem hagyott kétséget afelől: Mycroft Holmes az. Úgy éreztem óriási kő esett le a szívemről. Mycroft csak értesült a riasztó által, van még remény... és ekkor hasított keresztül a levegőn az a szörnyű robaj. Az öltönyös alak megrándult és nyögések közben megpróbált felbotorkálni támadója elől a lépcsőn. Ekkor azonban már Sherlock is észnél volt. Iszonyatos dühvel rontott rá a pisztolyt tartó Jimre és dulakodni kezdtek. Sherlock olyan lendülettel esett Jimnek, ami engem is elsodort. Hamarosan a kripta falához találtam préselve magam. Hozzám nyomva Moriarty, akit Sherlock miután kicsavarta kezéből a fegyverét iszonyatos erővel ütlegelt. (A művelet nekem is fájt.)

- Rossz fiú! - mondta egy hang. Sherlock leállt, mikor hallott egy kattanást. Irene Adler fogott rá fegyvert. (Utólag úgy vélem eleve már elrejtőzött az egyik koporsós oltár mögött.)

- Te itt? - lihengte Sherlock, aki kezeit azért Jim nyaka köré fonta.

- Ereszd el! Vége a játéknak. - parancsolta a nő. Sherlock szót fogadott. Jim megmozdult, Irene felé ment, így végre az én helyzetem is kényelmesebbé vált. A nő folytatta: - Most már a bátyád halálát is cipelheted. Jó éjszakát Mr. Sherlock Holmes!

Irene és Jim elindultak a lépcsőn felfelé. Három lövés dörrent. Elszorult a szívem. Kétség se fért hozzá, hogy a sebesült Holmes kapta őket. Ereimben megfagyott a vér. Ilyenkor szokott az lenni, hogy cimborám valamivel hirtelen észhez térít, de most ő is megkövült a sokktól. Minden pillanat óráknak tűnt, meg szörnyűnek. Végül Sherlock elindult. Követtem. Kis zseblámpát vett elő a zsebéből, majd egy másikat a kezembe nyomott. A lépcsőn felfelé haladtunk. Ott feküdt Anglia oroszlánja vérbe fagyva. Sherlock leguggolt hozzá:

- Annyira sajnálom. Bárcsak meg nem történtté tehetném! - mondta, majd felállt. Nagyot sóhajtott, arcán csorogtak a könnyek. Két gyászos másodperc múlva csendben tovább haladtunk.

Odakint mindenféle emberek. Mycroft ügynökei.

- Hol van Moriarty? - kiáltotta őrjöngve Sherlock - Hol van?

Anthea lépett oda hozzá: - Túsza volt. Egy nő. Azt hiszem Irene Adler. Senki se mert rálőni! Elmenekült.

- Nyomorult rühes banda! Semmire se vagytok képesek?! Merre ment?

- Mi? - hőkölt hátra Anthea.

- Moriarty merre ment?

- Arra. - mutatott jobbra Mycroft egykori asszisztense. - Már követik őket. Meglesznek.

- Biztosabb ha én is megyek. - mondta Sherlock és teperni kezdett. Utána futottam.

- Sherlock! Sherlock! Most el van szállva az agyad. Idegesen esélyed sincs megküzdeni Jimmel. Az ideges ember hibázik.

- Te idegesítesz John! Ez már személyes ügy, jobban, mint bármikor. Fordulj vissza! Felelőtlenek, felügyeld, hogy Mycroft testére vigyázzanak!

Fájó szívvel, de barátom kérésére a testvére ügyeit felügyeltem. A holttestet fekete koporsóba tették. Hamarosan jött érte egy halottas kocsi.

- Senki se fogja tudni! A hírekben sem lesz benne, pedig annyit tett az országért. - sírt Anthea.

- A királynő kedvelte, és sokaknak segített. Mindent ő tartott össze. Dísztemetése lesz. - vigasztaltam.

- A munkája titkos volt. Maga a munka volt a jutalma.... Semmi dísztemetés. Miután megnézték a nagykutyák visszahozzák ide. - törölgette könnyeit Anthea - Annyi mindent tett. Hogy érhet így véget? Ő igazán nem ezt érdemelte.

Átöleltem Anthea-t. Nem tagadom együtt hullattuk a könnyeinket tovább.

Elnézéséteket kérem, de magányosan, szomorúan ülök itt a Baker Street-en. Fogalmam sincs miért ad az élet ilyen nagy csapást....