Sherlock Holmes játék 20.

Modx87z - ez az új kódoló a Tesla jelszava

- Sherlock beszélnünk kell. - rontottam be Mycroft irodájába, de barátom már várt. Tea és süti fogadott az íróasztalon.
- Azért.. még nem teljesen tiszta minden, és amiket Jim írt. - nyögtem ki, mikor leültem.
- John! Egykor hős voltál a fronton, most meg mindentől parázol. A harcmezőt bírtad, hiányzik is neked az izgalom, de lehet túl veszélyes számodra az élet mellettem, nem bírják az idegeid. Kéne neked újra három év nélkülem, mint a Reichenbach után. Menj szabira!
- Eszemben sincs! Te nem tudod milyen az élet nélküled. Iszonyatosan tudsz hiányozni. Valóban nehezebb az életem, mint a harcmezőn. Az ott elesett, megsebesült emberek... sajnáltam őket, igen sajnáltam, de láttam őket pár percre, vagy másfél órára, amíg elláttam őket és kész... Te viszont... a barátom vagy Sherlock. Hozzád emlékek kötnek. Közös nyomozások, Lestrade ugratása... Istenem még az a nyomorult Cluedo is, amin összevesztünk... nekem még az is jó emlék...így utólag... Tudom jól te simán megvagy három évre nélkülem, de én ezt Sherlock nem akarom újra átélni. Nem menne. Az idegeimnek azért nehezebb, mert a fronton nem kötött barátság senkihez, de hozzád igen.. és féltelek.
- Tévedtem. Tényleg tanácsos lenne elmenned Magyarországra. Költözhetnél Revatihoz. Lenyugodnál, elfelejtenél. Nekem is jobb lenne, Jim nem zsarolhatna veled. Nem olvasnám naponta a titkosszolgálat jelentését rólad, több ügynök felszabadulna, ha nem kéne őrizniük téged.
- Miket beszélsz? Miért mondasz ilyeneket? Én.. én... ah, látom a hamutartót! Megint dohányzol.
- Tudod nem szoktam le. Miért ne pöfékelnék?
- Nem versz át. Mióta a magyarok beszéltek veled a dohányzás káros hatásairól igenis megállod. Már csak akkor gyújtasz rá ha feszült vagy. Mesélj, mi van? Mi a fene ez Mycrofttal és Jimmel?
- Mit nem értesz ezen? Évek óta nem kapjuk el, egyre veszélyesebb. Nem mehettek a szokásos mederben a dolgok.
- Mire jó ez a helycsere?
- Hogy profik legyünk, ne nagyképűek... meg, hogy változzon a helyzet.
- Ha ezt kifejtenéd!
- Ha az ember dolgozni kezd a munka bizonyos fázisait rutinból csinálja. Aztán ha emelkedik a ranglétrán és lesznek beosztottjai bizonyos munkafolyamatokat az alatta levőkre testál. Persze egykor ő végezte őket, de ahogy halad úgy érzi neki a fontosabb dolgok jutnak és az idő múlásával vagy lebecsüli azt a munkát amit egykor végzett, vagy csak megfeledkezik és az elveszett emlékek, meg a munka fejlődése miatt már nem látja át a teljes folyamatot amit az alatta lévők végeznek. Nincs ebben semmi butaság az ember részéről, az élet velejárója a változás is, meg a felejtés. Meg ugye minden nagy ember alatt bizony vannak beosztottak akik stikában ellene dolgoznak.
- Téglát keresel itt a hivatalban? Mint egykor a Diogenes Clubban?
- Azt is.. és kicsit vért is frissítettünk Mycrofttal. Megnézem, hogyan működik a rendszer, hátha én friss szemmel látok olyan homokszemet a gépezetben amit ő a fontos teendők, s napi rutin során nem vett észre. Ő pedig nyomoz, talán a saját eszközeivel, anélkül, hogy lekötnék Anglia bokros teendői rájön olyan dolgokra amikre a nyomozó hatóságok, vagy én sem. Mindketten csúcson vagyunk a szakmánkban, de ettől még nem bízhatjuk el magunkat. Ha azt gondolnánk azért mert valamit elértünk minden tökéletes, mi hibátlanul végzünk mindent, nagyképű, elbizakodott barmok lennénk.... a túlzott elbizakodottságtól az ember nem vehet észre komoly hibákat. Nem. Mi szeretnénk feltárni a problémákat, megnézni a lehetőségeket. Fontos. Mycroft óriási rendszer tetején áll. A helyettesei - már amennyire ezen rövid idő alatt megismertem őket - egész megbízhatók, sok dolgot segítenek áttekinteni, megoldani.
- Én nem értek Anglia vezetéséhez... és... jaj! Ne küldj el! Ígérem összeszedem magam. Tudok erős lenni és akarok is, ha érzem, hogy szükséged van rám. .. bár ezt jó ideje nem érzem. Unatkoztál, nem bíztál meg bennem, a magyarokat ezért kerested fel. Én már kevés vagyok. A fórumon is, mindenki olyan okos, nekem meg nevetségesen egyszerű dolgok sem esnek le. Tényleg nem vagyok más csak egy kis tahiti.
- John! Tahitit a jókedved miatt formáztam rólad. Kellenek a poénok, a társalgás élénkítése. Butítottam rajta? Persze egy tizenéves karakter és az ellentétemnek szántam, az álca miatt. Sokáig be is jött, még ma is tahiti néven garázdálkodnék teljes gőzzel, ha Mycroft nem fedte volna fel a kilétemet. John, te nem vagy buta, csak bemeséled magadnak, hogy nincs szükségem rád, kevés vagy. Akinek alacsony az önbizalma, az a negatív gondolatokkal blokkolja az agyát. Ha újra mernél bízni a képességeidben az agyadnak is nyugodt körülményeket teremtenél a gondolkodásra.
- De... informátoraid vannak. És múltkor tiltakoztál az elköltözésem ellen, de aztán belementél. Meg... sok nyomozásból kihagysz. Elszaladsz. Aztán ott ülök egyedül a laptop előtt és úgy érzem a magyarok jobban tudják hol vagy, mit csinálsz, mint én. Pedig én a lakótársad vagyok... persze nem tudom meddig, de a barátod.. a barátod sokáig szeretnék maradni. Te pedig most is pókerarccal hallgatsz. ... na, tessék! Ez az! Most már azokat a nyavalyás iratokat nézed. Minden fontosabb nálam.
- John! Ezek Anglia sorsát érintő ügyek.
- Hát, tudd meg Sherlock Holmes, hogy én teljes jogú angol állampolgár vagyok. Életmentő orvos. ... szóval Anglia része. Velem is kéne foglalkozni.
- Nem is tudom John! - Sherlock előre hajolt és gondterhelten megvakarta barna haját. - Talán néhány jövőt érintő jogszabály, vagy titkosszolgálati jelentés áttanulmányozása közben ugorjak haza fagyit készíteni neked?
- Ö, hát... hát... ez, most, hogy jön ide?... jaj, te... az a tréfa.. a törődésed jele volt?... hát, ez eszméletlen. Tényleg fel sem tűnt, hogy komoly elfoglaltságok közt erre szántál időt.. én csak annyira...
- ... el vagy keseredve és másként értékeled a dolgokat, mint amik.
- Sajnálom Sherlock! Igazad van. Érzékeny vagyok, szomorú. A sebeimet nyalogatva észre sem vettem kedves gesztusod. Kesergek, hogy hanyagolsz, közben... jaj! Az egész csak annyit jelentett, hogy megtömtem a hasam, aztán megint szégyelltem magam, hogy bedőltem a trükködnek...ennyi volt, pedig amilyen gépies tudsz lenni, ez tőled nagy dolog... én... Te, én tartozom öt fonttal.
Átvette tőlem. Mycroft irodájának egyik sarkában díszeleg egy Churchill mellszobor. Az egész alkotás bronzból van, kivéve egy szépséges fapipát, mely a szájából lóg ki. Sherlock odament és a pipát kiszedte, (a mellszobrot tartó magas talapzatra tette), a fontot pedig összegyűrve cigiszerűen belegyűrte Winston szájába. Végül visszaült a nagy főnöki luxusfotelbe és az íróasztal hamutartójában elnyomta a még füstölő cigarettát.
- Felül kell kerekednünk a negatív érzéseinken John! Legyen az feszültség vagy az elhagyatottság érzése.
- Úgy lesz. Én most, új erőt kaptam. Ne küldj el magad mellől! Fogok tudni és akarok veled küzdeni.
- Rendben John.
- Ennyi? Tényleg?
- Aha, rendben.
- Komoly?
- Mondom. Hiszek neked.
- Köszönöm Sherlock. Ami Jimet illeti...
- Nem kell nagyon törnöd a fejed, nem sokkal vagyok gondolatban előtted. Különben is itt az ideje választ adnunk a világegyetem momentán legégetőbb kérdésére.
- Mégpedig?
- Miért nem megyünk haza és alszunk?
- Ez jó kérdés. Valósítsuk meg! Az agynak kell a kellő pihenés.
- Ugye?
- Igen. A kialvatlan ember is feszenghet, hibázhat, szoronghat.
- Így van.
- Legalább olyan fontos, mint a megfelelő étkezés. Tudom csak trükk volt, de a fagyiban komolyan éreztem az eper meg a pisztácia ízét.. én nagyon szeretem. A fagylalt...
Csak mikor otthon jó éjszakát kívánva elbúcsúztam tőle eszméltem rá, hogy egész hazaúton az édességekről beszéltem neki. Barátom kivételesen szó nélkül hallgatta, egyszer sem szakított félbe. Mikor elköszöntem egy rá jellemző rövid mosollyal az ajkán csak ennyit mondott:
- Jó éjszakát kedves Watson!
Felsétáltam a szobámba, aztán cimborám kellemes, vidám, öt perces hegedűjátékát hallottam. Gyorsan lekörmöltem nektek a történteket, és most igyekszem az ágyba pattanni, hogy kipihent, jobban gondolkodó egyén legyek.

Remélem szép az álmotok, és Jim Moriarty mesterkedései ellenére is sok örömteli kaland vár ránk.

Üdvözlettel: John Watson