Sherlock Holmes Játék 12.

Egy ködös hajnalon, úgy valamikor éjfél után három óra körül, a blackwoodi Pelikán szálló portásának gyanús lett a hall egyik kanapéján ülő vendég. Hátradőlve ült, nyitott szemmel, és meg sem mozdult. Ő volt az utolsó, aki odalent maradt. A többi szállóvendég már rég aludni tért, s a portás nem bánta volna, ha pultja mellett maga is elszundíthat kicsit. De hát annak az úrnak látszólag nem volt kedve távozni. Ahogy közelebb tépett hozzá, nyomban sejteni kezdte miért. Halott volt, s fehér ingmellén egy véres csík tanúskodott róla, hogy nem is természetes úton távozott az árnyékvilágból.
- Már megint mozgalmas éjszakám lesz! - sóhajtott a portás, és felhívta a rendőrséget.

A kiérkezett nyomozók és a velük érkezett orvos pár perc múlva megállapították, hogy szegény embert valami hegyes tárggyal szabályosan szíven szúrták. A jelekből ítélve úgy egy és fél kettő között.
Szóltak hát a portásnak, hogy ébressze fel a nyugovóra tért szállóvendégeket, és hívja le valamennyiüket a hallba.
Hamarosan összegyűlt a társaság. Ki köntösben, pongyolában jött, ki pizsamában, egy fiatal táncosnő egyenesen bébidollban, még teljesen álomittasan. És innen is, onnan is méltatlankodás hallatszott.
A vendégek legtöbbje mérge volt, s ezt nem is titkolta.
- Ki hallott még ilyet? - zsörtölődött egy angol úr. - Minden gyanún felül álló békés embereket felverni az éjszaka közepén ilyen marhaság miatt!
- Magának marhaság, ha meggyilkolnak valakit? - támadt rá egy honfitársa. - Kíváncsi volnék, akkor is így beszélne-e, ha egy hozzátartozója lenne az áldozat.
- Mindenesetre szép kis szálloda! - zsörtölődött egy francia. Több mint másfél
órája hever a hall kanapéján egy hulla, mire kegyeskednek észrevenni.
- Benne leszünk az újságban is? - érdeklődött a lenge nadrágocskában kuporgó
táncosnő, aki kezdett felébredni.
- És a rendőrség emberei miért nem hallgatnak ki végre, ha már felébresztettek? - fordult egy idősebb asszonyság a népes tábor közepén álló nyomozóhoz, aki eddig meg sem nyikkant. - Jó negyedórája ácsorgunk itt, de egy rendőr sem méltatott minket szóra.
- Ez bizony így igaz! - nevette el magát a nyomozó. - De hát olyan bőbeszédűek így félálomban, hogy faggatózni sem kell, egyikük máris alapos gyanúba keverte önmagát.
Természetesen igaza volt. De vajon melyik szállóvendég szólt vagy tett olyat, amivel gyanút ébresztett önmaga iránt?