Sherlock Holmes Játék 15.

CsirkeKopoltyú24 - ez a Godzilla új jelszava

Mint tudjátok Sherlock este elhívott engem. A hajléktalanokhoz mentünk. Egy ideig ott beszélgettünk velük. Komolyan mondom szánalmat éreztem, mert sok igen értelmes ember is van köztük, akik önhibájukon kívül kerültek az utcára. Aztán Sherlock bevitt egy üres gyárba ahol két másik ember már Sherlocknak és Watsonnak öltözve várt minket. Sherlock pénzt adott nekik, majd az ott lévő gúnyákba öltöztünk miután azok kiléptek a gyárból és csatlakoztak a többiekhez. Az új jelmezünk utcaseprő volt. Ismét London kedves utcáin barangoltunk, majd a Viktória Titka mögött sepregetni kezdtünk.
- Örülnék ha minél több méhet összeszednél. Szerényeknek hideg volt, a kísérletekkel nagyon összezavartam a ciklusukat, de hasznos szolgálatot tettek. - mondta cimborám halkan.
- Seprés? Nem mondod, hogy ezért hívtál ide?
- Gyanúsak lehetnek a méhek. Tudod kinek tudósai is vannak... és nem tudom az illető milyen kapcsolatban áll a Nagy Testvérrel. A szerződés sokat segített, de gyanítom vannak még ismeretlen információk.
- Nem, ezt többet nem játszod el velem. Nem vagyok már annyira mafla. Dehogy a seprés miatt jöttél. Te most méred fel a terepet. Izgat téged milyen rejtett menekülési lehetőségei lehetnek. Előbb-utóbb be akarsz jutni az oroszlán barlangjába.
Sherlock Holmes kihúzta magát komoly arcán megvillant éles tekintete. Éreztem büszke rám.
- Nos, akkor annál az ablaknál segíthetnél bakot tartani. Szívesen benéznék.
Nekiveselkedtünk, de erőfeszítéseinket nem koronázta siker, mert hangot hallottunk. Sietve ismét seperni kezdtünk. Befordult elhagyott utcánkba egy nagy fekete BMW. Kinyílt egy épületajtó és fekete hosszú kabátban kilépett a Nő. Olyan kisugárzása és kellemes illata van, hogy senki mással nem lehet őt összetéveszteni. Miután az autóval távozott készültem újra bakot tartani.
- Hagyjad! Eleget láttam. Baker Street! - parancsolta barátom. Úgy éreztem mélységesen csalódott.
Utcákat bandukoltunk csendben. Azonban nem bírtam tovább és megtörtem a hallgatást.
- Biztos Jim zsarolja valamivel. Nincs életbiztosítása.
- Dehogy nincs! A szerződésekből a papír példányt odaadtam neki miután kiengedték a börtönből.
- Te találkoztál vele? Mikor? Hol? Erről miért nem tudok?
- Nem fontos... Egyszerűen nem értem mit keresett itt. Nem szabadott volna itt lennie.
- Biztos van valami oka, nem biztos, hogy áruló.
- Mycroft szerint Jim embere.
- Igen. Te pedig azt mondtad nem, csak azon az oldalon áll ahol az érdeke szolgálja.
- Nők. Nem szabad megbízni bennük.
- Ugye nem adtál át megőrzésre neki olyan valamit ami rád lehet veszélyes?
- Ugyan! Hová gondolsz?.. De Irene Adler elég kiszámíthatatlan és kegyetlen. Már tudjuk ismét játékba szállt, és melyik oldalon...



Ezekről tudtam beszámolni. Üdvözlettel: John

Két falu épült egymás mellé: Káposztafalva és Répafalva. Mindegyikben nyulak laknak, akik gyakran a másik faluból választanak maguknak házastársat. Viszont az a furcsa tulajdonságuk van, hogy csak a szülőfalujukban érzik jól magukat, ha a másik faluban vannak, akkor teljesen összezavarodnak, és mindenről az ellenkezőjét gondolják. Találkoztunk az utcán Nyuszi Pistával és megkérdeztük tőle, hogy melyik faluban született. Ő azt válaszolta, hogy Káposztafalván született. Ezután a feleségről kérdeztük, hogy Ő vajon hol született. Erre meg ezt felelte: "A feleségem és én is Répafalván születtünk."
Hol született Nyuszi Pista, és hol a felesége?

Vasárnap délben végre hazaérkezik Timothy. Édesanyja aggódva kérdezi:
-Kisfiam, merre jártál?
-Lent voltam a folyónál kipróbálni, mire vagyok képes. Háromszor is átúsztam a folyón. Ne nyugtalankodj anya, Jasper is velem volt! Ő vigyázott a ruháimra a parton.
-Úgy volt, ahogy elmesélted? Nem tévedsz valamiben?
Miért gyanakodott Timothy édesanyja?

Lord Wintrop, egy krónikus alkoholista és mellesleg multimilliomos, ismét alaposan elázott egy partin, ezért a barátai elhatározták, hogy keményen megleckéztetik.
Tudni kell, hogy Lord Wintrop a kanadai Vancouverben élt egy villában, amely egy 200 holdas birtok közepén. egy völgyben állt. A villát és a kertet Lord Wintrop barátai tartották rendben. Nos, a barátok a leckéztetés részeként felépítették a kert és a villa pontos mását a legapróbb részletekre kiterjedően kidolgozva: a berendezés, a ruhák, a szappan, a fogkefe is tökéletes mása volt a vancouveri villában levőnek.
Azon az estén, amikor Lord Wintrop elázott. A barátai gyorsan repülőre rakták, és átszállították a másik kastélyba, amely Melbourne-ben, Ausztráliában volt. Lord Wintrop, részeg lévén, semmit nem vett észre. Mikor felkelt, nem érezte magát valami jól, úgyhogy bement a fürdőszobába, kinyitotta a hideg víz csapját, és megmosta az arcát. Hirtelen ijedten kapta fel a fejét, és kiáltozni kezdett:
- Segítség, elraboltak!
Vajon miből találta ki Lord Wintrop, hogy nem a saját vancouveri kastélyában van?

2010-ben Észak-Karolinában egy férfi lelökött egy vasúti hídról egy másikat az alattuk tátongó tízméteres mélységbe. Cselekedete életmentőnek bizonyult, bár ő maga nem élte túl, hogy a hídon maradt. Mi történhetett?

1892. augusztus 27-én, az Észak-Karolina állambeli Statesville városának közelében, egy vasúti pálya hídján kisiklott és szakadékba zuhant egy szerelvény hét kocsija; a szerencsétlenségben 30 ember meghalt.
Egy helyi legenda szerint azóta – a tragédia évfordulóján – minden évben hallani lehet a vonatot a mozdony füttyével és az utasok sikításával.
2010-ben is voltak olyanok, akik beneveztek e különös szellemjáratra, közülük egy férfi az életével fizetett kíváncsiságáért – a szellemvonat helyett ugyanis egy valódi jött.