Sherlock Holmes játék 21.

Xykokla39o

Hali! Nagy a lemaradásom, de igyekszem pótolni:

ELŐZMÉNY:

Sherlock elindult. Követtem. Beültünk Mycroft limuzinjába. Sherlock a telefonján pötyögött.
- Azért mondhatnál valamit.
- Nincs mit. Jim két játékba kezdett. Kaptam egy SMS-t, hogy legyek két karakter. Sherlock és bizonyos RabLó. Megalázóan gügye név egy magamfajta zseninek, nem? Na, mindegy, már nem sokáig packázik velem.
- Két játék?
- Híres karakterekben állapodtunk meg. RabLó hol híres? Ha egy játszmában módosulnak a feltételek gondolni kell rá, hogy úgy játszma indult.
- És ez mennyiben más?
- Ez az! Nincs jó válasz. Sőt! ha nagyon szemét a nagyobb kavar érdekében közben bedobja a híres ember játszmát is. Ravasz mi? De, legalább nem kell megadnom Revatinak miként veszítsenek az ügynökök.
- Nagyszerű! Ez akartad, akkor megírom a blogomban.
- Ne tedd!
- Miért?
- Töprengjenek csak! A dolog másik fele, hogy ez idő alatt is kommunikálhatnak. Kicsit jobban megismerhetik egymás gondolkodását, kételyeit. Érvelhetnek egymás felvetései ellen. Megláthatom ki határozottabb egyéniség, szóval ez egy jó kísérlet.
- Szerinted utólag értékelni fogják?
- Miért? A gondolkodástól még semmi bajuk nem esik és a csapatkommunikáció fontos indok. Addig se unatkoznak. Másrészt te sem duzzogsz már rám a Sátán Kutyája miatt, pedig az durvább volt. Hogy rettegtél a laborban John!
- Hát azért... Tudod... Nos, nem unatkozhatok melletted az tény.
- Volt rá tervem hogyan halok meg Kántorosan Jim előtt, de nem lesz rá szükség. Elteszem más ellenfélnek. Jim elég erősnek fogja vélni a csapdáját. Hajlamos elbízni magát, ez lesz a veszte. Megérkeztünk. Gyorsan John!

Hát, sok katonai bázison jártam, de annyi fokozott biztonsági intézkedést, mint amit abban a katonai intézményben, ahova Sherlock vitt, még sosem láttam. Mindenféle átvizsgálás volt. Végül Sherlock megállt egy ajtó előtt. Két fegyveres katona vigyázta. A padlón feküdt egy nagy sporttáska. Sherlock felvette és biztonsági kártyát mutatott az őröknek.
- Őt csak 7 perc múlva engedjék utánam. - adta ki az utasítást nekik.
- Miért kell maradnom?
- 7 perc John!
- De Sherlock... - persze bement nélkülem.
Mikor lejárt a kiszabott idő beléptem. Nekem hátat fordítva ott állt két Sherlock Holmes.

- Ne! Ez... ez... Hm, mi van Winston szájában?
- Pipa. - mondta az egyik.
- Egy próbát megért. - mondta a másik - De öt font. Bocs John! Nem bírtam kihagyni. - mosolygott és rájöttem az odakészített sporttáskában hozta be a másik fickónak az azzal azonos ruhát, mint ami neki van.
- Ok, a jobb oldali vagy. De én azt hittem Sherlock, hogy megölted a bérgyilkos hasonmásodat. Azt mondtad veszélyes ha más ember is az arcoddal él. (Megjegyzés: régebbi játék: meduza hadművelet)
- Így van, az MI6 likvidálta és Jimnek elküldték a maradványait, de látod Mycroft csak ügyködött. Talán a megrendezett halálaim miatt, vagy egyéb okokból, hogy védjen... és itt az eredmény.
- Szóval egy Sherlock hasonmás.
- Igen. Nézd! Még az orra is el van találva. Majdnem olyan jóképű, mint én.
- Sherlock! Pont olyan, mint te.
Erre egy dühös pillantást vetett rám: - Nem igaz. - morogta.
- És miért él valaki a te arcoddal?
- Súlyosan sebesült katona volt. Jól jött neki egy új arc. Így nem maradt torz.
Most már a másik alak is mérgesen nézett.
- Szóval ezért mondtad a helyzeted más, mint Mycroftnak. Ám ha játszol is egy hasonmással, hogy éred el, hogy Jim lemondjon Mycroftról vagy kiszabadítsuk őt?
- Megjátszom, hogy nem érdekel, mert ő is hasonmás.
- Aha. Hát, remélem sikerül.


AZ USZODA UTÁN:

Nagy készültséggel vonult ki a hadsereg és a titkosszolgálat a megadott címre. Honnan tudtuk hova kell menni? Kérdezni se mertem mit nyomozott Sherlock az utolsó napokban. Lényeg az, hogy Mycroft szabad lett. Bár nagy ölelkezések nem lettem szemtanúja, de Jim hűvösre került és a terror hálózatát számolja fel a hatóság.




A kapun alig léptünk ki észrevettem Sherlock arcán átfut egy apró mosoly. Odalépett egy öreg, görnyedt hátú hajléktalanhoz. Megszólalt:
- Rossz nap ez a halálra. Jó éjt Mycroft!
- Isten hozta Londonban! - nyögtem ki zavaromban és lódultam gyors léptű cimborám után. Valahogy nem jött más a számra, csak ez a mondat. Úgy, mint egykor Sherlocknak a taxis esetnél. Tovább mentünk:
- Szóval ez a csöves volt Mycroft?
Barátom bólintott.
- De az egy nagyon idős ember. Roppant koszos, és nyomorék.
- Szerinted én vagyok az álcázás nagymestere?
- Igen Sherlock. Kétségtelen.
- Tévedsz. Mycroft ebben is jobb. Most remekül dolgoztunk együtt.
- Oké, oké, rendben, vettem. De ha ő az igazi Mycroft, ki volt akit kiszabadítottunk?
- A Parancsnok John! A bátyám együttműködésre kényszerítette és kellően körülményes csapdába esést szimulálva a saját arcával küldte el Jimhez. Jut eszembe John! Úgy vélem Mycroft megint emeltetni fog a megfigyelési szintünkön.
- Nem baj Sherlock. Már megszoktuk. Üdv Londonban!
- Üdv Londonban!

Egymásra nevettünk.


Üdvözlettel: John