Sherlock Holmes Fórum: Játékok

Tisztelt Mr. Sherlock Holmes!

Emily Merishich vagyok, 12 éves, brixtoni diáklány. Azt mondják Ön minden bűnügyet megold, ezért írok levelet. Az otthonomhoz közeli erdei sétányon találtam egy köteg könyvlapot. Úgy vélem 1990-es vagy frissebb kiadású könyvből lehet. Ezt azért gondolom mert a papírok még nem sárgultak el. A szövege egy krimiből van és mivel hiányos nem tudom minden kérdésre lehet-e válaszolni ami olvasása után felmerült bennem. A lapokon ezt olvastam:

"Ekkor Rockdale felügyelő érezte villámgyorsan kell cselekednie. Társával John Sommers-szel együtt szállodába vitte a kisfiút akit a helyszínen találtak. Rendőrségre nem vihették a gyereket, mert a bűnügy eddig felderített szálai alapján úgy vélték egy vagy több társuk is a maffiózók szövetségese lehet. Otthonaikban sem merték rejtegetni a kis szemtanút, ezért szállították kocsijukkal egy külvárosi hotelbe. Álnéven szobát béreltek. Ezután Sommers élelmet, képregényeket vásárolt egy közeli üzletben, majd egy kulcsmásolónál másolatot csináltatott a bérelt szoba kulcsáról. Addig Rockdale beszélt a kisfiúval, akiről még az autóút során megtudták, hogy Davidnek hívják és merre él, kik a szülei és hol tanul.
- Figyelj rám David! Nemsoká kapsz enni, inni. Kapsz képregényeket, hogy ne unatkozz. A tévét, rádiót nem használhatod! A függönyök is be lesznek húzva! A fürdőszobában éghet csak fény, az ajtaja nyitva lehet, de ebben a szobában ne gyújts villanyt! A telefont se vedd fel! Ugye tudsz kulccsal ajtót nyitni-csukni?
- Igen. Nyitottam már ehhez hasonló ajtót.
- Rendben. Nekünk is lesz kulcsunk és neked is. Amikor elmegyünk bezárjuk kívülről kulcsra az ajtót. Ne légy megijedve! Két órán belül visszatérünk. Mindenképpen visszajövünk érted, nem hagyunk magadra. Sajnos nem tudjuk most megoldani, hogy más megbízható ember vigyázzon rád, de nekem és a társamnak dolgunk van: Értesítjük a családodat és megteszünk pár szükséges óvintézkedést. Nagyon fontos, hogy ezt a kis időt itt töltsed! Ne menj sehová, mert veszélyes lehet. Érted?
- Igen. - felelte David.
- Vagy anyukáddal, vagy apukáddal jövünk vissza. Csak akkor nyithatod ki az ajtót ha esetleg tűz ütne ki vagy rosszul lennél. Ebben az esetben szaladj ki az utcára és kérj segítséget a második hölgytől aki majd szembe jön veled. Csak akkor nyithatsz ajtót ha ilyen eset van: Rosszul vagy esetleg tűzet látsz, füstöt érzel.
- Rendben - bólogatott a fiúcska lelkese....

Itt a köteg több lapja el van ázva. Nagyon elmosódtak a betűk, ami újra olvasható:

Rockdale és David anyja közeledtek a szoba felé:
- Gond van. - morogta Rockdale, mert észrevette el vannak húzva a szoba függönyei.
- David! David! - kiáltotta kétségbeesve David anyja. Ekkor az ajtó kinyílt s David ott mosolygott az ajtóban. Mamája odaszaladt hozzá, sírva átölelte.
- Ölelkezni lehet bent is! Kérem befelé! - mondta tekintélyesen Rockdale. Amint teljesen beterelte anyát és fiát be akarta csukni belülről az ajtót, de Sommers jelent meg odakint.
- Sikerült? - kérdezte Richard, miközben beengedte társát.
- Igen. Az FBI segít nekünk. Ötkor átadhatjuk nekik a gyereket és biztonságba helyezik.
- Ötkor? - szisszent fel az órájára néző Rockdale - Az még három hosszú óra! - Ezután a kulcsot elfordította a zárban.
- Nem tudnak előbb jönni. A speciális egységük akik ezzel az üggyel foglalkoznak New Yorkban van, épp korrupt zsarukat kapcsolnak le. Idő amíg ideérnek, meg előkészülnek a papírok...
- Hagyjad! Ne folytasd! Utálom a bürokráciát. - sóhajtotta Richard Rockdale. Megvakarta sötét haját, majd egy fotelbe huppant. - David! Azt mondtam ne nyiss senkinek ajtót.
- Nem nyitottam. - mondta a kisgyerek.
- Nekünk is megtetted. A függöny is el volt húzva. Szóval ne füllents! Nem fogunk bántani, ne félj! Kérlek meséld el pontosan mi történt amíg távol voltunk. Nagyon fontos. Tudom vagy olyan okos fiú, hogy pontosan emlékszel a részletekre. Kérlek mesélj! Figyelünk rád!
- Kicsim, kérlek mondj el mindent! - könyörgött az édesanya.
- A Pókember meg a Batman e havi számai meg vannak nekem otthon. Kívülről fújom a történeteket. - kezdte David miközben ujjával újságjaira mutatott.
- A mindenit! Tudtam, hogy Supermant kellett volna vennem. - gondolta Sommers.
- Belelapoztam, de unatkoztam. Kinyitottam az ajtót és pár percig néztem az autókat a parkolóban. Aztán megint unatkoztam és visszajöttem. Becsuktam az ajtót.
- Kulcsra? - kérdezte Sommers.
- Ö... nem.... én...
- Folytasd! - mondta Roxdale, miközben az ablakon át a parkolót szemlélte.
- Elkezdtem behajtani a képregény lapjainak sarkait. Ekkor kopogtak, a takarítónő érkezett. Lekapcsolta a fürdőben a villanyt, meg elhúzta itt a függönyöket. Megkérdezte miért vagyok egyedül, mire azt mondtam apukám vásárol, majd mindjárt jön. Törölgetett itt meg a fürdőben, közben nyafogott mennyire fáj a háta. Elment. Megint hajtogattam mikor csörgött a telefon.
- Halló! Terry Smith-et keresem! - mondta egy bácsi.
- Itt nincsen. Nem itt lakik.
- Bocsánat. - mondta és valamilyen telefonszámra kérdezett.
- Nem tudom. Itt nincs Terry. - letettem a kagylót, mert kopogtak. Egy bácsi lépett be.
- Bocsánat. Azt hittem az én szobám. - kihátrált és annyit mondott miközben oldalra nézett - Igen, a másik ajtón van a számom. Eltévedtem. Elnézést.
Ekkor a Pókember újság lapjából repülőt hajtogattam, azzal játszottam, mikor újra kopogtak. Egy bácsi volt nagy táskával: - Újságot? - kérdezte. Mondtam az van nekem is, erre megkérdezte apa vagy anya nem kér újságot. Megmondtam egyedül vagyok és itt eszembe jutott, hogy nagyon szeretnék Pokémont, de nincs pénzem. Megkérdezte mikor érnek vissza a szüleim. Azt mondtam két óra múlva, mire azt mondta akkor visszanéz. Utána Batman magazint tépegettem mikor újra kopogtak. Most egy néni jött. Azt mondta a takarítónő itt hagyott valamit a fürdőben. Bement, kijött és elment. Csöngött a telefon. Bácsi hang szólt:
- Halló! Buszállomás?
- Nem. Itt nincsenek buszok.
- Miért kivel beszélek?
- David vagyok.
- Te gyerek vagy? A hangod olyan...
- Igen.
- Hol vagy?
- Egy hotel szobában.
- Értem, akkor téves hívás... Szia! - szólt és letette. Ismét a képregényekkel játszottam, amikor meghallottam anya hangját. Ekkor mentem az ajtóhoz.
- El kell mennünk innen. Túl nagy forgalom ez két óra alatt. - mondta Sommers.
- Nyomban indulunk is, de nem kimondottan a sok ember miatt. Csak egy személy miatt. - válaszolta Rockdale. A kis csapat sietve elhagyta a szobát és....


Az érdekelne meg lehet állapítani melyik ember és miért lett gyanús Rockdalenek?

Köszönettel: Emily

Indiana Jones és az obeliszk kincse

Tisztelt Mr. Sherlock Holmes!

Több régészeti kutatáson talált nyomok alapján sikerült eljutnom a Királyok Völgyében egy rejtekhelyre, ahol kincses térképre leltem. A térkép jelezte a sivatag melyik pontján találok meg két obeliszket, és azt, hogy az egyik mellett egy értékes aranymedált ástak el. Több se kellett! Kocsiba vágtam magam, majd elhajtottam a megadott helyre. Ott azonnal megláttam azt a csapdát rejtő helyzetet amit a térkép nem jelzett.

A kincset rejtő nagy obeliszktől mindenütt 2-2 méteres homokos peremet hagyva mind a négy irányból 50-50 méter széles, mély árkot ástak. A meredek, mészkőlap oldalakkal rendelkező árok szédítően mélyen fekvő aljában rengeteg kígyó tekergett. Undorodom a csúszómászó teremtményektől. Ott álltam az árok előtt a kis obeliszknél és azon töprengtem miként oldhatnám meg a helyzetet. Eszembe ötlött: A kocsimban van egy 275 méter hosszú kötél, valamint kés!!!

Kötélen tudok mászni, de kötelet nem tudok 10-12 méternél tovább pontosan célzó lasszóként eldobni. Sötétedésre mégis az aranymedállal tértem a kocsimhoz vissza. Hogy csináltam?

Üdvözlettel: Indiana Jones




Úgy ahogy én is tenném, bár én azért amúgy ritkán hurcolok magammal egy 275 méter hosszú kötelet.

Terep:

Nagy obeliszk + minden irányban 2 méteres perem - Árok a kígyókkal (ez körülöleli a nagy obeliszket a peremmel együtt) - Indiana Jones és a kis obeliszk

Esetszám: 32.
Név: Két obeliszk

SH.