Sherlock Holmes Fórum: Játékok

Arnold Letterman (32 éves), postás, Londonból:

Tisztelt Mr. Sherlock Holmes!

Hallottam, hogy bűnügyeket old meg. Kérem ne haragudjon rám, mivel az én apró ügyemmel zavarom, de pár napja már hiába gondolkodom egy eseten.

Én postás vagyok. Szerdán kivittem egy levelet Mr. Al Smash címére. Ő otthon volt, ki is jött, hogy átvegye. Miközben aláírta a kézbesítőszelvényt megszólalt:
- Jól van Arnold? Olyan falfehér.
- Jól vagyok uram, csak már régóta gyalogolok és kezdek szomjas lenni. Nemsokára keresek egy presszót!
- Nem kér egy pohár vizet vagy teát? Esetleg tejjel is szolgálhatok. Szívesen megkínálom.
Nem szoktam ilyen lehetőségekkel élni, de végül egy csésze teát elfogadtam. Kellemesen elbeszélgettünk, aztán csengettek. Smash kiment az előszobába ajtót nyitni. A konyhából kiláttam oda. Egy csinos hölgy érkezett két gyermekével. Mindenki illendően köszönt egymásnak. A hölgy és a gyerekek nekem is köszöntek, amit természetesen viszonoztam. A két kisfiú az előszobából bement a szobába és behajtották maguk mögött az ajtót. Én megittam az utolsó kortyokat a csészémből, majd kimentem az előszobába, ahol Al és a szép nő beszélgetett. Egyszer csak kihallottuk a szobából a gyerekek hangját:
- Nézd! Azon a képen milyen szép az a néni, akinek kék ruhája van és hogy csillognak a szemei!
- Tényleg gyönyörű, de a szemei csukva vannak.
- Nem. Nyitva.
- Csukva.
Ekkor az anyjuk megszólalt: - Valamelyik megint füllent. Bárcsak leszoknának már a hazudozásról!
A szobába nem látunk be a behajtott ajtó miatt. Al megszólalt:
- Nem hazudnak. Mindkét fiúnak igaza van.
Nagyon érdekelt volna miként lehet ez, de indulnom kellett tovább. Az olimpia miatt rengeteg levelet kell mostanság kézbesíteni. Így megköszöntem a finom teát, elbúcsúztam és dolgomra indultam.

Ha tudna magyarázattal szolgálni azt megköszönném.

Üdvözlettel: Arnold Letterman

A majdnem meggyilkolt uralkodó

Élt egyszer egy ázsiai uralkodó. Hatalmas birodalma volt, nagy vagyona, félelmetes hadserege, de mindig félt az esetleges merényletektől. Épp ezért ritkán hagyta el palotáját. Külön terme volt a követek fogadására, mindig csak egy embert fogadott. A teremben egy hosszú medence volt, amin egy keskeny, íves híd futott át hosszában. A híd mögött csak egy kis terület volt szabad, utána lépcsők következtek. A lépcső tetején egy emelvényen foglalt helyet az uralkodó trónja. A híd ívelt alakja miatt az uralkodó jól látta a hozzá érkező követet, akit a híd közepére állítottak. A követ is jól látta őt. Ha valaki az uralkodóval tárgyalt a híd mindkét végéhez egy-egy őr állt karddal, hogy védelmet nyújtson a követ esetleges támadása ellen. Ez a "hídas módszer" hosszú évekig hatásos volt. Azonban odakint a palotán kívül telt az idő és új fegyvereket találtak fel. Így történt, hogy egy követ elég távol állva, a híd közepéről mégis megtámadta az uralkodót. A merénylő a hídat nem hagyta el, egy őrre sem rontott rá. Fegyvert csempészet be. Támadása nem sikerült, de ez igencsak kevésen múlt. Az uralkodó kivégeztette támadóját, a termet pedig soha többé nem használta.

Mit használt a támadó?