Sherlock Holmes Játék 3.

Sziasztok kedves Nyomozók!

Remélem jól vagytok és talán tudtok segíteni nekem. Sherlocknak egy ideje megint nyomát se láttam. Elmesélem mi történt tegnap reggel:

Vidáman készültem reggelizni a konyhánkban, mikor felbukkant Sherlock fehér köntösös szikár alakja. Nagyot ásított, majd úgy tapasztaltam nem villanyozta fel, amit az asztalon lát:
- Tej tányérban. Megint müzli lesz. - összegzett.
- Nem vagyok szakácsnő. - vetette oda Mrs. Hudson. - Képzelje mi történt tegnap!
Sherlock a beszámolót meg se várva sarkon fordult. Kiment, de hamarosan visszatért. Leült az asztalhoz. Tölteni akartam neki az ízletes pelyhekből, ám határozott kézmozdulatokkal elutasított. Száját mosolyra húzta:
- Mrs. Hudson! Ide adná az ételszínezőket? Jobb kéz, felső polc. Minden színt ha lehet.
- Nem vagyok házinéni. - mérgelődött Mrs. Hudson, de mint annyiszor azért természetesen szót fogadott legkülöncebb bérlőjének. Sherlock minden színből egy-egy cseppet a tejes tányérba cseppentett. Vigyázva rá; ne keveredjenek a színek. Köntöse zsebéből elővett egy fültisztító pálcikát meg egy kék folyadékos kicsiny üvegcsét. A pálcika végét bemártotta a lötyibe, majd az egyik ételszínezékes foltba nyomta a kis rudat. Színfoltja hirtelen hatalmassá változott és elkezdtek nagyban felbukkanni azok a színek is amikhez Sherlock hozzá se ért. Színpompás tánc kezdődött tányérján.
- Ez gyönyörű. - ámuldozott Mrs. Hudson.
Sherlock arca meg se rezdült, de ismerem annyira, hogy tudtam ezt a hatást várta.
- Minek reggeli? Tegnap is müzli volt. - felelte felállva az asztaltól. Elindult a nappaliba. Én pedig kanalamat megragadtam, hogy belekóstoljak sokszínű finomságba. Sherlock háttal volt nekem, mégis ő is jól ismer engem, mert megszólalt:
- Nem tenném John! Finomabb a müzlid.
Kandallónk előtt barátom felemelte hegedűjét, amin alig húzott négyet megszólalt a riasztó. Hirtelen nekiláttunk és fokozott óvatossággal átvizsgáltunk mindent. Apró csapatunk sajnos már megszokta bármikor adódhat váratlan vészhelyzet, és Mrs. Hudson is egyre jobban tűri már az ilyen fejleményeket. (Múltkori megtámadása óta minden emeleten tart pár sodrófát.)
- Szobámban, fürdőben senki. - jelentette ki mikor hárman összefutottunk a lépcsőházban.
- Második emelet tiszta. - mondtam.
- Földszint meg nálam minden rendben. Senki sincs. A riasztó abból az elhagyatott lakrészből szól ahol múltkor Moriarty járt. Kiadta? - kérdezte házinéninket Sherlock.
- Én! Jaj! Pont ezt akartam elmondani Sherlock. Tegnap tűz volt ott, egy szerencsétlen fiatalember véletlenül tűzet okozott. Maga nem volt itt.
- Akartam kérdezni: Merre jártál? - fordultam a morcosan rám néző haveromhoz.
- Diogenes Club. Hosszú vitám volt Mycrofttal.
- Már megint? - szörnyülködtem.
- A tűz Mrs. Hudson! Meséljen róla! Közben haladjunk is! - mondta. Ekkor elindult már, köntöse zsebéből elővett fegyverét markolva. - Figyelek! Mondja!
- Tegnap kivette... Jaj, egy roppant kedves fiatalember. Előre fizetett rendesen. Egyetemista, azt mondta a szoba a kísérleteihez kell, de már az első rosszul sült el. Nyitott benzintartály mellett ment el, mikor véletlenül megbotlott. Esés közben akaratlanul összeütötte a kezében lévő rézgolyókat, amik szikrázni kezdtek s a benzint érve keletkezett némi tűz. Időben eloltotta, csak a falon maradt nyoma. Megmutatta. Bánatosan kifizette a várható helyreállítási költségeket. Szégyellte nagyon a balesetet.
- Végre egy lelkes egyetemista, aki szorgalmasan tanul erre szegény ilyen szerencsétlen! - jegyeztem meg.
- Lenyűgöző mikre képesek manapság az egyetemisták! - hallottam Sherlock gúnyos hangját. Hamarosan odaértünk a hangoskodó riasztóhoz. Sherlock átlépett a földön lévő tárgyakon és tovább haladt. Benézett a szobába.
- Sejtettem nincs itt.
Én kikapcsoltam a riasztást.
- Megijedt a riasztótól? Szegény gyermek!
- Dehogy ijedt Mrs. Hudson. Már rég lelépett.
Mrs. Hudsonnal értetlenül néztem össze.
- Nem állt össze? John! Mi van körülötted?
Lenéztem a földre:
- Néhány fémsúly. Hosszú vágódeszka fából.
- Oké, és mi van a mozgásérzékelő riasztóval szemben?
- Fali csap itt a folyosó másik oldalán. Ó... ez a fadeszka nedves. Nemrég folyt a víz.
- Dehogy! A csapszegélyére tette a vágódeszkát. A riasztó felőli felére, ami kilógott a csapból tette a súlyokat. A másik végére súlyos jégtömböt helyezett az egyensúlyhoz. Amikor a jég kellően megolvadt a súlyok leestek... Megszólalt a riasztó. (Igaza volt. Kicsit oldalra lépve észrevettem jégdarabokat a csapban, meg a padlón is.) Fontos volt neki az időzítés. Miért? Oka volt rá. Okkal csinálta. Milyen indokkal? - Sherlock nagyot szívott fogán, majd idegesen belépett a szobába, hogy további információért körülnézzen. Gyorsan követtük. Alig léptünk be hangos üvegcsörömpölést hallottunk. Jim Moriarty démoni vigyorát látjuk meg fent a kitört pinceablak helyén.
- Megígértem, hogy kiégetem a szíved Sherlock. - szólt kegyetlen gonoszsággal. Sherlock hiába emelte rá fegyverét, Jim bedobott egy égő gyufát, ami a(z ablak alatt lévő) benzines tartályban landolt. Láng csapott fel. Jim pedig gonosz kacaját hallatva elillant az ablakból. Akkor láttam meg a tartály oldalára "Veszély" felirat volt festve.


Sherlock meghagyta, hogy cseréltessünk zárat. Ezután elrohant. Azóta sem láttam. Fogalmam sincs csak óvatos volt a riasztó megszólalása után, vagy gyanús dolgokat tapasztalt. Ezért ha van valami észrevételetek szívesen fogadnám.

Elárulom email érkezett tőle tegnap délután. Ezért remélem jól van. Lejegyzem mit írt:

Nehéz volt, mert nagy a rendetlenség. Pénztárca okiratokkal, mobil, ruhák és bőrönd. Tisztálkodó szerek. Nagyító, tolvajkulcsok. Ezek biztos nála vannak.

A laptopja meg az enyém itthon van. Hiányzik viszont a laptop táska.

Mrs. Hudson felhozott egy újságot. Azt írták benne, hogy Sherlock összeveszett velem és elköltözött a Baker Street-ről. Pedig nem volt köztünk semmi gond. (Ezért VörösO-rel írok.) Állítólag Sherlock annyit nyilatkozott (az újságíróknak) egyedül sikeresebben nyomoz.

Haj!

VörösO

Én is erre gondoltam. Moriarty is jól tudja álcázni magát. Elég kisfiús arca van, ráadásul jó színész.

A tűz dolgot nem értem. "Lenyűgöző mikre képesek manapság az egyetemisták!" - mondta Sherlock. Sajnos nem tudom leírni elég érzékeletesen, mert az angol nem annyira sokszínű nyelv, mint a magyar: de írtó maró gúnnyal közölte. Zárat cseréltettem, Mrs. Hudsont nyugtatgattam (mert feldúlák a történtek), egy ideig Sherlockot vártam, most meg kutakodtam. Kevéssé tudok figyelni. VörösO

Olyvééééé! Igazad van. Megnézem a másik gépet is. Mindig megzavar ez a laptop dolog, mert igazából gyakran nyomulunk a másikén. Múltkor már úgy nevezte kis laptop meg nagy, mert már eléggé elmosódott a határ melyik melyikünké. Megnézem. VörösO

Üzenet:

Valami vészhelyzet pontosan, de nem akarok bombariadót vagy tűzet itt. Mycroft ravasz róka. Ezekre nagyon felkészült, külön biztonsági szolgálat fésüli át ilyen helyzetben az épületet. + Feltűnő lenne ha nem mennék ki a többiekkel. Ezért akarom másik címre csalni a zavaró tényezőket. Utazzanak el, hogy kényelmesen szimatoljak!

SH.

VörösO

Üzenet:

Meg. Tökély.

Probléma: Vízi közlekedés teljes lebénítása ma éjféltől a Temzén korlátlan időre.

A Temze elég hosszú ahhoz, hogy sok emberükkel jó ideig keresgéljenek.

Én tudtam meg Moriartytól mikor fogságban voltam, csak nem adom tovább Mycroftnak mert hiszem egyedül is meg tudom oldani a Diogenes Clubból. De Te Niki ugye nem vennéd a szívedre ha London felbolydulna, így megírod neki a hátam mögött. Privát üzenetben küldd Mycroftnak! Ahogy ismerem gyanakodni fog, de kénytelen lesz mozdulni, akiket meg itt hagy azokkal elbírok.

SH.

VörösO

Üzenet:



John! Nem találtad meg az utasításaimat a gépen?

SH.